18. századi kalap restaurálása

Egy korábbi írásban beszámoltunk a visontai Szent Kereszt felmagasztalása templombelső régészeti feltárásán előkerült 18. századi férfi öltözet restaurálásának menetéről. Erről bővebben, az alábbi linken olvashatnak. A továbbiakban a háromszögletű kalap restaurálásának folyamatát szeretném bemutatni, érzékeltetni annak szépségét, nehézségeit.

Mielőtt megkezdődne a restaurátori munka egy tárgy esetében, meg kell, hogy előzze egy alapos szemrevételezés, állapotfelmérés. Ennek kapcsán minden információt próbálunk megtudni, ami a későbbiekben elkerülhetetlenül fontos lehet a kezelések szempontjából. Ezeket a megfigyeléseket, és bármiféle beavatkozást írásos formában, és fotómellékletekkel dokumentálunk.

A kalap feltehetően, eredetileg háromszögletű lehetett, amit fonallal rögzítettek formára. Karimája két oldalon föl van hajtva. Az egyiken egy párhuzamosan elrendezett 170 mm hosszú, 10 mm széles, aszimmetrikus mintázatú fémpaszomány volt látható. A kalap belsejében a karimák rögzítésének technikáját lehet megfigyelni. A rögzítő fonalon kívül még egy másik, eltérő színű fonal is látható, ami esetleg a kalapnak, a fejre való rögzítését szolgálhatta. A tárgy közvetlen környezetéből egy közepén lyukas 15 mm átmérőjű fakorong, egy 13 mm átmérőjű fém szalagkarika és egy kb. 10 mm átmérőjű spirális fém, illetve egy díszítmény töredék került elő.

A kalap viszonylag jó állapotban, kissé deformálódva került elő. A karima szélén helyenként hiányosságok, szakadások voltak megfigyelhetők. Felületén, lazán elhelyezkedő föld rögök és kissé, a nemezhez tapadó koporsómaradványok voltak láthatók. A kalap formáját részben, az azt körülvevő rögök tartásával őrizhette meg, hiszen a karima rögzítését szolgáló fonalak elszakadtak. A fakorong jó megtartású, szélein enyhén töredezett, kis mértékben szennyezett volt. A fém szalagkarikán, a spirális fémen, illetve a díszítmény töredéken enyhe korrózió volt látható. Felületükön szennyeződés alig volt észlelhető. A paszomány gyűrött, a fémfonalak sérültek, hiányosak voltak, közöttük a korrózió megült.

A száraz tisztítás során a tárgy felületéről viszonylag könnyen el lehetett távolítani a lazán tapadó nagyobb szennyeződéseket.

Ezt követően a kalap és a közvetlenül mellette talált apró mellékletek anyag, és készítéstechnikai vizsgálatára került sor. A sztereo mikroszkópos szemrevételezés egyértelművé tette, hogy a kalap, nemezeléses technikával készült. A fa korong díszítmény közepén lyuk látható, felületén szabályosan körbe tekert (kötéspontok nélküli) fonalak lenyomata jelzi annak valamikori díszítését. A fém szalagkarika nem teljesen zárt, ráhajlással érintkező. Anyaga nem került beazonosításra, mert mintavételre nem volt lehetőség anélkül, hogy a tárgy maradandó károsodását el lehetett volna kerülni. Szemrevételezésből és a korrózió színéből ítélve feltételezhetően ezüst.

A polarizációs mikroszkóp alatt vizsgált kalap anyaga nem mutatott beazonosítható szálszerkezetet, de a készítéstechnikából következtetve, valószínűleg állati eredetű (gyapjú?) alapanyagból, nemezeléssel készült.

A spirális díszítmény, a töredék és a zsinórdísz fémszálának azonosítása mikrokémiai teszt segítségével, reagens alkalmazásával történt, mely szerint anyaguk ezüst.

A száraz tisztítást és anyagvizsgálatokat követően, a nedves tisztítást párásító berendezés segítségével, felületaktív anyag használata nélkül zajlott. A tárgy felületén megtapadt egyéb szennyeződések tamponálással való eltávolításához szívópapír használatára volt szükség.

A kalap karimájáról könnyen leemelhető paszományt enyhén nedves közegben lehetett tisztítani, puha ecset segítségével.

A hideg párásítással lehetőség nyílt a kalap eredeti formájának visszaállítására, a karima különböző eszközök alkalmazásával való kisimítására.

A kalap karimáján helyenként szakadások voltak láthatók. A további károsodás, és jobb megtartás érdekében ezeken a területeken színezett selyemszállal, varrókonzerválásra került sor.

A karima hiányosságainak pótlására elsősorban a jobb megtartás, valamint az esztétikusabb bemutathatóság érdekében volt szükséges. A kiegészítés, megfelelő árnyalatúra színezett natúr, nemez alapanyagból készült, amit előzőleg megfelelő vastagságúra lett metszve.

Az így elkészült pótlás a helyére illesztve, színezett selyemszállal lett bevarrva.

A megtisztított, konzervált és kiegészített karima, ismételten felpuhításra került.

Mivel az eredeti, sérült fonalak nem voltak képesek megtartani a fölhajtott karima súlyát, így ezt a funkciót színezett selyemszálak segítségével lehetett megoldani.

Összességében a régészeti viseletdarab restaurálása 128 munkaórát vett igénybe, melynek során sikerült megvalósítani a tárgy fizikai stabilitásának megerősítését, esztétikai megjelenésének, kiállíthatóságának biztosítását.

A kalap installálása, egy műtárgybarát anyaggal bevont, nikecell bábufejen történt. A régészeti érdekességnek számító kalap és a hozzá tartozó restaurált dolmányt megtekinthető a Dobó István Vármúzeum „6van Hatás„ c. kiállításán, melyre szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. A múzeum újbóli megnyitását honlapunkon kísérhetik figyelemmel.

Szabó Csabáné

textil restaurátor - DIV