Fejezetek a Nagy-Eged Hegyi kápolnakutatás történetéből

Megkezdődött az Eger városa fölé magasodó Nagy-Eged hegyen lévő remetekápolna feltárásának idei szezonja. A civilek és a Vármúzeum összefogásával tavaly elkezdett ásatást ezúttal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tudjuk folytatni. Az 537 m magas hegytetőn állott kápolna több, mint 22 méteres hosszával és 11 méteres szélességével tekintélyes méretű szakrális épület volt, s a barokk időszakban virágzó Eger belvárosából is látni lehetett. Emellett a hívek által gyakran látogatott búcsújáró helyszínként is szolgált. Az idei munkák első napján a sűrű aljnövényzet eltávolításával előkészítettük a terepet az ásatásra.

A Nagy-Eged-hegyi remetekápolna feltárásának második napját a gyönyörű tavaszi időben folytattuk. A templom szentélyének külső oldalára koncentráltunk, a nap végére ki is rajzolódott az apszis íves külső síkja. Eközben a remetekápolna északi hajófalának külső oldalát 7 méter hosszúságú szakaszon feltártuk. A rendkívül eredményes ásatási nap közös munka eredménye: a Dobó István Vármúzeum Régészeti Osztályának dolgozói, a Kaptárkő Egyesület, valamint az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatóinak köszönhető. A fáradtságos fizikai munkával végzett feltárást a nap végén egy mezei nyúl is meglátogatta. A gyíkok, cinegék szintén állandó vendégek, a kápolna déli falánál lakó bíboros kosborok pedig a Nagy-Eged-hegyi növénytársulás védett flóráját képviselik. A kápolna szentélyének omladékából az egykori remeték által építőanyagként használt mészkőben a földtörténeti korok (oligocén) hajdanvolt állatvilágáról regélő kagylókövületek kerültek elő. A Pannon tengerről mesélő maradványok összekapcsolják az évmilliókban mérhető geológiai korokat a 18. századi barokk korszakkal, s a feltárás révén pedig – a jelenkorral.

2024.05.01.

A Munka Ünnepét csapatunk a Nagy-Eged-hegyi remetekápolna feltárásának folytatásával töltötte. Az ásatás 3. napja izgalmakban és váratlan felfedezésekben gazdagon telt. Az egri egyetem rekreáció szakos hallgatói az omladékkövek csákánnyal való eltávolítása közben egy falmaradvány rajzolódott ki. Megtaláltuk a templom szentélyének déli oldalán állt sekrestye keleti falát. Örömünket a fémkeresős önkénteseink nagyszerű találata tovább fokozta, előkerült ugyanis egy bronz kegyérem a kápolnától nyugatra. Előlapját Loyolai Szent Ignác alakja, hátlapján Piéta-jelenet díszíti. A templom búcsújáróhely volt, az utolsó feljegyzett búcsút 1768. szeptember 14-én tartották itt.

2024.05.02.

A 3. ásatási napunk sikerén felbuzdulva megkezdtük a remetekápolna szentélye mellett váratlanul felfedezett sekrestye kutatását. Töretlen kitartással folytattuk az északi hajófal feltárását is, amelynek során újabb örömteli fejlemény fogadta lelkes csapatunkat. Megtaláltuk ugyanis a sekrestye nyugati falát. A templom északi falán a lábazati párkány gyönyörűen végighúzódik. A kápolnának mindeddig csak az egykori felmenő (álló) falait tártuk fel – kézenfekvő tehát a kérdés, hogy az épületnek milyen magas falai maradt ránk. Ennek megválaszolására egy kutatószondát nyitottunk. A mai feltáráson többek között gyíkok és skarabeusz bogarak vendégeskedtek.

2024.05.03.

5. napja járunk a Nagy-Eged-hegyi remeték nyomában. A hajnali zápor az erdővel borított hegytetőn esőerdőhöz hasonló párát idézett elő, amely nyakunkra hozta a szúnyoghadakat. A csapatnak azonban ez sem tudta kedvét szegni, újult erővel folytattuk a sekrestye feltárását. Itt két fa akadályozta munkánkat, így is előkerült azonban az északi fal csaknem 2 méter hosszú szakasza.  A sekrestye nyugati falára átforduló lábazati párkányban gyönyörködve észleltük, hogy a fal 120 cm után váratlanul megszakad. Ennek okát egyelőre nem ismerjük, kiderítése a hétvégére marad. Megtaláltuk azonban a tegnap nyitott szondában a templom alapozási síkját. Ennek fényében büszkén jelenthetjük be, hogy az egykori épületnek legalább 155 cm magas álló falai maradtak ránk! A nap azonban további meglepetést is tartogatott. A sekrestye feltárására nyitott szelvényünk „D” blokkjában előbukkant a templom szentélyéből nyíló bejárat széle. A kaput egyelőre a templom felhagyását követően beomlott kövek tömedékelik el, feltárását szombaton kezdjük meg. A sekrestye egyébként igen nagy, mintegy 5.7 méter széles belvilágú helyiség volt.

Ugyan erőnk java részét mindeddig a templom északi oldalának kutatására összpontosítottuk, ám tegnap megkezdtük a déli hajófal feltárását is. A Szegedi Tudományegyetem régészhallgatója ásatási gyakorlata első feladataként pedig a nyugati kaputól délre lévő (tavaly feltárt) íves homlokzat mellett távolította el a templom omladékát.

2024.05.04.

Szombaton is folytatódott a Nagy-Eged-hegyi remetekápolna tervásatása, a szép tavaszi napsütésben sokan látogatták meg a feltárást a meghirdetett nyílt napok keretében. Az érdeklődők megtekinthették a templom legfrissebb ásatási eredményeit, az elszántabbak pedig be is csatlakozhattak az önkéntesek közé, hogy maguk is kipróbálják a régészeti kutatás rejtelmeit. Rákóczi Gergely, az ásatást vezető régész mesélte el a kíváncsi turistáknak a templom történetét, illetve bemutatta a legújabb felfedezéseket. Mindeközben munkatársaink és önkénteseink a természeti akadályok (a falakra nőtt fák) ellenére folytatták a sekrestye feltárását. Ez a helyiség további meglepetésekkel szolgált és valószínűleg tartogat még ilyeneket a vasárnapi folytatásra is. Ugyanis az épület északnyugati sarkán annak falai megszakadnak, hatalmas kövekkel kevert omladékot fognak közre. Ez pedig arra utal, hogy a tegnap felfedezett, szentélyből nyíló kapun kívül itt egy külső bejárat körvonalazódik. A feltételezett ajtónyílás feltárását Vasárnap folytatjuk.

2024.05.05.

Folytatódott a Nagy-Egedi kápolna kutatása. A vasárnapi munkát a szigorúbb egyházi tanítások szerint - egy hegyfoki templom esetében is – mellőzni kellene ugyan, de ez alól felmentésünk van. Régészeink és az őket segítő önkéntesek ugyanis ezt izgalmakkal teli hobbinak, és a kemény fizikai kihívások ellenére nem kötelezettségnek élik meg.

Hasonlóan vélekedtek azok az érdeklődők is, akik a tervásatás nyílt napján meglátogatták a templom feltárását. Ők a mai napon mindent megtudhattak a legfrissebb kutatási eredményekről, és saját szemükkel testközelből láthatták a legújabb felfedezéseket. Márpedig ilyenből akadt bőven. Megtaláltuk ugyanis a templom déli oldalán a szentélyt és a hosszházat összekötő csatlakozást. Ez a csaknem 3 méter hosszú fal diagonális, majdnem pontosan északi irányú. Mindeközben a templom másik oldalán a sekrestye külső sarkán szombaton előkerült ajtónyílásba bezuhant és azt eltorlaszoló omladékot a Mozaik Suli oktatója és két diákja kezdte kitermelni. Lelkesedésüket fokozta, hogy előkerült a kapu két, téglából rakott széle. (Fotók: Nemes Róbert)

2024.05.07.

A Nagy-Eged-hegyi remetekápolna régészeti feltárásának 9. napját ezúttal borús fellegek fenyegető árnyékában folytattuk. Az eső lába lógott ugyan, derék önkénteseinké azonban egy percig sem! A legendás egri nők az 1552-es ostrom során már megmutatták rátermettségüket és hősies helytállásukat. Most a templom feltárását segítő hölgyek bizonyították, hogy Tinódi Sebestyén sorai nem vesztették aktualitásukat:

„Az köveket asszonnépvel hordattya,
Fáratt népnek csöbörrel borát hordattya,
Viadalhoz azzal jobban támasztja.
Gyorsak, vitéz asszonyok hajigálnak.”

No persze bort azt ezért mégsem hordattunk, pedig a Nagy-Eged hegyi hazánk legmagasabban fekvő (és Eger talán legjobb) szőlőterülete, kiváló nedűk gyönyörű hona! Nem véletlenül itt emeltek a Szent Kereszt tiszteletére templomot, melynek déli hajófalát ezen a napon sikerült teljes hosszában kiásnunk. Csapatunk éppen egyik lány tagja a faltisztítás közben egy váratlan leletet bukkant. Egy bélyeges téglára, amelynek oldalába feliratot véstek. Az egri káptalan téglaégetőjében készült építőelemnek alighanem készítője írta rá saját vezetéknevét! A meglepetés után folytattuk a szentély déli falának, valamint a sekrestye belső terének is a feltárását. Utóbbi helyiség két falfelületén összefüggő, csaknem ép vakolatot találtunk. Váratlan felfedezés, nincs más hátra, mint megkeresni a két helyiség járószintjét! A délutáni eső miatt ez azonban végül másnapra maradt.

2024.05.08.

Az Eged-hegyfoki remetekápolna feltárásának 10. napján hűvös idő köszöntött ránk. Ezt azonban cseppet sem bánta csapatunk, hiszen megannyi rejtélynek kellett még utánajárnunk. Az egyikre, nevezetesen a sekrestye eredeti járószintjére immár választ is kaptunk. Csaknem 2 méter mélységben ugyanis megtaláltuk a padlót, felette pedig az összefüggő vakolatot. A tegnap lelt feliratos tégla után nem gondoltuk volna, hogy a mai nap is hasonló meglepetéssel szolgálhat. A templom azonban erre rácáfolt, mikor megmutatta nekünk történetének féltve őrzött emlékét: egy újabb feliratot, melyet a sekrestye ép vakolatába vésve fedeztünk fel. Restaurátorunk azon fog dolgozni, hogy ezt a ritkaságot megmenthessük. Mindeközben az emeletre felvezető csigalépcsőnek is előkerült immár 5 foka. Alig várjuk, hogy a lépcsőházból a sekrestye földszinti helyiségébe vezető nyílást is kiszabadíthassuk az omladék fogságából.

2024.05.09.

A Nagy-Eged hegyi tervásatásunk 11. napja további meglepetésekkel szolgált. Önkénteseink nagy része a templom további feltárását folytatta, egyikőjük azonban fémkeresőt ragadva derítette fel a környéket. Ekkor került elő egy ezüst pénzérme az erdő sűrűjéből, nem messze a remeték kápolnájától. A gyönyörű állapotú krajcár nem magyar verde készítménye. A légvonalban is több mint 400 km-re fekvő lengyelországi Olesnicában készült – Christian Ulrich, Württemberg hercegének verete.

Kétségtelenül kalandos körülmények között került ide. A 91 évig tartó török uralomnak véget vető 1687. évi visszafoglaló háború során az egyesített keresztény hadak egyik megerősített ostromtábora éppen itt volt. A 380 fős, fele részt magyar, fele részt nyugati katonákból álló kontingens 150 német muskétása közül az egyik 337 évvel ezelőtt egy krajcárral szegényebb lett ugyan – mi azonban megannyi értékes információval gazdagabbak! Nem csak az egykori muskétás hanyagsága, hanem jelenlegi önkénteseink fáradhatatlan munkája is hozzájárult a kutatás sikeréhez. Előkerült ugyanis a templom hosszházának és félköríves szentélyének homorúan ívelt falkapcsolata, és a szentély diadalíve. A szentélybelsőben az apsziszáródás felé egymással szemben további két pilasztert is találtunk, amely a hajdani boltozat rekonstrukciójára ad fontos támpontokat. A szentély ugyanis boltozott volt, erre pedig a tavalyi kutatás során itt megtalált nagy mennyiségű tégla alapján lehetett következtetni. A sekrestye melletti csigalépcsőtorony feltárását is folytattuk, de padlószintjét még mindig nem értük el. Itt további két lépcsőfok mielőbbi előkerülését várjuk – de nem türelmetlenül, hiszen a régészet titka éppen ebben rejlik.

2024.05.10.

A Nagy-Eged hegyen folytatott feltárásunk 12. napján immár teljesen kezd kirajzolódni a templom alaprajza! Ezúttal a kápolna falainak belső oldalait kívántuk tisztázni. Mindez rengeteg meglepő fejleménnyel szolgált, kiderült ugyanis, hogy a templom belső tere építészetileg sokkal összetettebb, mint valaha gondolni mertük. A két nyugati sarok csatlakozása eltérő, az egyik ívelt, a másik lépcsősen kiugró. Szintén ma derült fény arra, hogy az északi diadalív és a hosszház gyönyörű ívvel kapcsolódik, majd egy falpillér-szerű kiugrást képez. Itt is ép vakolatot találtunk. Mivel csak az evangéliumi oldalon figyelhető meg ez a faltömb, ezért itt feltehetően szószék állt. Ennek túloldalán a csigalépcsőtorony belső terében immár 220 cm mélységben járunk, s további két lépcsőfok került elő, egyiken a lépcső fagerendázatának maradványával. A templom pusztulása során kitört ablaküvegek szóródása arra utal, hogy a lépcsőháznak nyugatra, a hajófal elé kiugró részén nyílott bevilágító ablaka. A nap végéhez közeledve a hosszházba a déli falsíkból ívelten beugró masszív falpillért találtunk. A hétvégén ennek szimmetriapárját fogjuk felkutatni!

2024.05.11.

Az ásatás 13. napján, Szombaton nyílt napot tartottunk. 11 fős csapatunk sok szeretettel fogadta a látogatókat, akik megtekinthették a hétvégén is nagy erőbedobással zajló munkálatokat. Erre szükség is volt, hiszen nem csak régészeinket, hanem a látogatókat és önkénteseinket is felettébb felcsigázta a templombelső különleges építészeti kialakítása. Így például az északi hajófal középső szakaszán előkerült hatalmas falpillér két oldalán kirajzolódó, homorúan ívelt falsíkok feltárását elsődleges fontosságúnak tartottuk. Ugyanitt a hosszházat és a szentélyt összekapcsoló negyedköríves falat, a diadalívet és a feltehetően szószékhez kapcsolódó falszakaszt is tovább kutattuk. Természetesen a déli oldalt sem hagytuk magányosan. Ott is elkezdtük a nagyméretű falpillér és a templombelső délnyugati sarkának feltárását. Mindeközben erdész és etnográfus önkéntesünk gondoskodott a gyönyörű félköríves szentély végleges megtisztításáról. A templomtól nem messze lévő Remete-barlangot rövid szabadidő keretében felkerestük – itt azonban neve ellenére csak napozó gyíkokkal találkoztunk.

2024.05.12.

A Nagy-Eged hegyi remetekápolna feltárásának utolsó napjához érkeztünk. A vasárnapi szép időben sokan keresték fel a hegytetőn zajló ásatásunkat. A nyílt nap keretében a Dobó István Vármúzeum régészei és ásatási csapatunk művészettörténésze avatták be az érdeklődőket a templom történetébe és a feltárás eredményeibe. Az ásatási zárónap eseménydús volt más szempontból is. Feltártuk a sekrestyébe felvezető csigalépcsőtorony padlóját. Egészen bámulatos, hogy 8 lépcsőfoka ránk maradt. A fából készült deszkák nagyrészt lebomlottak ugyan, de a legalsó lépcső fészkében az egykori fa évgyűrűinek lenyomata megőrződött. Közben a templomhajó közepén feltártuk a falpilléreket és kapcsolódó oltárfülkéket is. Ásatási csapatunk baráti sütögetéssel zárta az eseménydús napot…

14 nap, két hét ásatás, megannyi önkéntes segítőnk fáradságos, de lelkes munkája nyomán többet értünk el, mint valaha remélni mertük volna. Lényegében ismertté vált a templom (majdnem) teljes alaprajza! Visszaidézzük a kezdeteket, a kőhalomból álló, fákkal, rózsával és egyéb növényekkel benőtt domb képét. És szemléljük a két hét összefogás eredményét. Látva a templom néhol két méternél is magasabb álló falait, a sekrestyét, a két csigalépcsőtornyot…azt gondoljuk, a legmerészebb fantáziával megáldott ember sem remélhetett ilyen impozáns maradványokat. Egy méreteit tekintve plébániatemplomokkal vetekedő hegyi kápolna képe tárult elénk. A verejtékes munkával omladékából kiásott templom nagyszerű építészeti kvalitást mutat, amely egy méreteiben is tekintélyes, reprezentatív szakrális kegyhely képét idézi elénk. Az ásatás ezennel lezárult, de ősszel folytatjuk a munkát. A nyugati kapu, a sekrestyeajtó, az oltárok egyelőre omladék mögé rejtőznek. Szeptemberben azonban ismét összefogunk a templom feltárása érdekében!

Aki csatlakozni szeretne az ásatási csapatot alkotó baráti közösséghez, további információkért keresse bizalommal a Dobó István Vármúzeum ásatásvezető régészét, Rákóczi Gergelyt. Email: rakoczi.gergely@egrivar.hu

Köszönjük minden kedves önkéntesünk eddigi segítségét, kitartó támogatását! Köszönet illeti a Nemzeti Kulturális Alapot is az ásatás támogatásáért!