A NAGY-EGED HEGYI KÁPOLNAKUTATÁS FEJEZETEI

A Nagy-Eged-hegyi remetekápolna feltárása 1.

Kutatócsoportunk a fáradhatatlan önkéntes közösséggel karöltve ismét nekilendült az Eger melletti Nagy-Eged hegyén állott templom feltárásának.

A 22 méter hosszú, 11 méter széles kegyhelynek 2 méter magas felmenő falai maradtak ránk, tavasszal részben feltártuk a sekrestyét, a hosszház, a nyugati homlokzat és a szentély területén a falsíkokat kiszabadítottuk az omladék fogságából. Ilyen eredmények után kezdtünk hozzá újult erővel az ásatásnak. A Nagy-Eged gyönyörű panorámát nyújtó hegyoldalán Eger méltán híres díjnyertes borainak legértékesebb szőlőültetvényei között vezetett utunk a kápolnához, amely egykor frekventált búcsújáróhely volt.

Szeptember 2-6. között erőinket a nyugati kapu és a sekrestye teljes feltárására fordítottuk. Utóbbinak májusban megtalált két ajtónyílását csaknem két méter magas omladék tömedékelte el, amelynek kibontásában két régészhallgatónk jeleskedett. A müncheni Ludwig Maximilians Universität és a Szegedi Tudományegyetem rajtuk keresztül kivívta becsületét, ugyanis elképesztő erőbedobással segítették munkánkat, melynek meg is lett gyümölcse: Feltártuk mindkét ajtónyílást. A sekrestye és szentély közötti ajtó vakolt kávája és beomlott keretkövei épségben kerültek elő! Ha ez még nem lenne elég, immár a sekrestye emeletére vezető csigalépcsőtorony földszinti ajtónyílásán is átjárhatunk a templom pusztulása óta először. 

A nyugati kaput a felette egykor állott torony beszakadt omladéka temette be. Ennek kitermelésében nem csak önkéntes (nyugdíjas!) barátaink, hanem kutatócsoportunk ifjú restaurátor-aspiráns hölgy tagja segédkezett a Vármúzeum munkatársainak. Az összefogást bámulatos siker koronázta. A toronyaljban feltártuk a nyugati kaput, ezen belépve balra a csigalépcsőtorony bejáratát és vele szemben egy kápolnafülkét. Ezt egykor vasrácsos rekesztőkorláttal látták el, melynek fészkeit megtaláltuk a falban. Legnagyobb szerencsénkre a korabeli mesterek gondoltak a régészekre, és bélyeggel ellátott téglákat használtak.  

E héten nagy várakozások közepette folytatjuk a feltárást, mely minden napra tartogat meglepetéseket.

A Nagy-Eged-hegyi remetekápolna feltárása 2. 

A templom kutatásának őszi évadához szeptember első hetében még perzselő (35 °C) forróság közepette fogtunk hozzá, a következő héten azonban hűvössé és szeszélyessé váló időjárás a hegy mediterrán mikroklímája ellenére bennünket is hátráltatott. 536 méteres magasságban fekvő kápolnánk olykor velünk együtt úszott esőfelhőben. Mindez azonban nem szegte kedvét önkénteseinknek, csapatunk pedig szó szerint állta a sarat. Nem úgy terepjárónk, amely összkerékmeghajtással sem tudott feljutni a heves esőzések hatására járhatatlanná vált hegyi szerpentinen. 

A templom nyugati kapuja és az abból nyíló csigalépcsőtorony belteréből folytattuk az omladék kitermelését. Legnagyobb meglepetésünkre ez utóbbi alján 20 cm vastag hamut találtunk szenült famaradványokkal. A toronyhelyiség kövein megfigyelhető fekete kormos elszíneződés kétségtelen nyoma annak, hogy a templom építésének első fázisában ezt a helyiséget mészégető kemencének építették és használták. A templom falait nagyrészt ugyan helyileg bányászott triász mészkőből rakták és vörös színű agyaggal kötötték, de az egri káptalan és az egri püspök téglavetőjéből szállított bélyeges téglákat is felhasználtak különösen a nyíláskávák és a boltozatok esetében, amelyekhez falazóhabarcsra – ehhez pedig mészre – volt szükség. Utóbbi előállítását legegyszerűbben a helyszínen lehetett megoldani. Ezzel a felfedezéssel némi betekintést kapunk az építkezés összetett munkafolyamataiba. 

A sekrestye épen megmaradt vakolt belső falfelületeire rakódott omladék óvatos lefejtése közben szintén meglepő felfedezést tettünk. A szentélybe vezető ajtóval szemközt, a helyiség északi falán egy 30 cm mély falifülkét találtunk. S ha mindez még nem lenne elég, a sekrestye nyugati falán igazi szenzáció fogadta csapatunkat. Még régész szemünknek sem hittünk, mikor felfedeztük a vakolatba bekarcolt betűket és számokat! A rejtélyes feliratokról azonban egy következő posztban számolunk be, érdemes lesz követni híradásunkat.

Természetesen minden nap végére fáradtan, a remeték templomának varázslatos hangulata miatt lelkileg mégis felüdülve ereszkedünk le a hegy lankáin. A híres egri bikavért alkotó szőlők éretten csüngő fürtökben gazdag tőkéi közt Eger és a Mátra gyönyörű őszi tája tárul elénk…

„remek ruhája, zöld szín
fán, tengeren a fölszín: 
mélységek látszata.” (Kosztolányi)