Fények és Árnyak / Festői utazások

2021. 07. 20.

A megújult Ziffer Sándor Galéria ad otthont a Dobó István Vármúzeum új képzőművészeti kiállításainak. A Fények és Árnyak a régi Egri Képtár legszebb tájképeit vonultatja fel. Ez az kiállítás az új Galéria emeletén, a "Festői utazások" a 19. századi magyar festők itáliai tájképei pedig a földszinten kapott helyet.

FÉNYEK ÉS ÁRNYAK

Az Egri Képtár jeles darabjaiból válogatott kiállításunk most elsősorban a tájképekre, a természet és az ember kapcsolatát sokrétűen magába rejtő együttlétezésre fókuszál. Ez a műfaj az élet harmóniáját sugárzó idilltől, a napfényes derűtől, a fény szimbolikus jelentésétől a ködös, borús, esős elégiáig vagy a természet tomboló sötét erői közé vetett törékeny emberi létezés árnyékos oldalának megéléséig sokféle üzenetet zár magába.

 

Az európai piktúrában a természeti elemek festményekbe történő beépítése már a későgótikától a bibliai témák fontos, jelentést hordozó kelléke volt, az itáliai reneszánsz idején pedig általános, szinte kötelező volt a tájháttér. Ennek ellenére a távlat, a levegőperspektíva törvényeit felismerő önálló műfajjá csak a 17. századi németalföldön – Hollandiában, Flandriában – vált a tájképfestészetet. A vallási és a mitológiai jelenetek, a csataképek, de a portrék háttereként is jelen van a táj, hiszen a kép mondanivalóját erőteljesebb megvilágításba helyezi, hangulatát árnyalja. A 19. században az angol és francia festők kezdeményezésére divatossá váló szabadban festés hatására fénnyel teltek meg a művek, miközben egyre inkább megelégedtek a hangulat, a pillanatnyi benyomás, a látvány szépségének egyéni megközelítésű rögzítésével. Az ég és a fény felé tekintés az impresszionizmusban csúcsosodott ki.

 

 

Válogatásunkban a szimbolikus vagy a historikus múlt szellemiségét megidéző antik tájon, majd a fénnyel átitatott eszményített vagy ideális tájon át, a természet magasztos megjelenítésétől a profán vagy topografikus ábrázolásig… mindenféle üzenet fellelhető. Említést érdemel a nemzeti identitást erősítő magyarországi romantikus tájfestészet néhány kiemelkedő darabja is.

 

 

A tájképfestészet népszerűségében bizonyára szerepet játszik az is, hogy az ember kedvét leli a természetben, s manapság egyre inkább érzi a felelősségét is irányában, sőt szinte utolsó menedékként tekint rá, ahová zaklatott életét távol hagyva elvonulhat.

 

 

EGRI KÉPTÁR

Az Egri Képtár a Bartakovics Béla érsek által 1872-ben létrehozott egykori Líceumi Múzeumban összegyűlt, majd a Dobó István Vármúzeum által az egri érsekség letétjeként őrzött, illetve az elmúlt hatvan évben a múzeum vásárlásaival is gyarapított festménygyűjtemény. A hazai múzeumok gyűjteményei között európai kollekciója miatt foglal el jelentős helyet. Ez a nemzetközi mércével mérhető képgyűjtemény elsősorban 16–19. századi itáliai, németalföldi, francia, osztrák és német mesterek, valamint zömében 18–19. századi magyar művészek festményeit őrzi. A művek magas kvalitását jelzi, hogy a gyűjtemény jeles darabjai iránt megnőtt az érdeklődés a külföldi – Olaszország, Ausztria, Spanyolország, Hollandia, Amerikai Egyesület Államok, Németország, Franciaország… – múzeumok részéről, és az 1980-as évektől egyre több jelentős nemzetközi tematikus vagy monografikus időszaki kiállításon szerepelt egy-egy egri festmény.

 

 

 

„FESTŐI UTAZÁSOK”

Képzőművészeti gyűjteményünk jelentős számban őrzi az Egerben is alkotó Kovács Mihály (1818–1892) festőművész munkáit, köztük azt a 16 db vízfestményt, amiket itáliai tanulmányútja alkalmával készített az 1840-es években. Ezek különleges darabjai a 19. század első felében emancipálódott magyar akvarellfestészet kiemelkedő időszakának.

 

 

Itália mindig az az ország volt, amelyre a szellemi szabadság földjeként gondoltak s ahová az európai művészek tanulni mentek, ahol a nagy mesterek közelségére vágytak és a páratlan múlt emlékeit vagy az ottaniak színes és elbűvölő hagyományait, népviseletét, szokásait tanulmányozták. Kovács Mihály Rómában, Velencében, Firenzében, Nápolyban, a környék ligetes vidékein készített tájképecskéi és városi modellekről készített viselet-ábrázolásai, rajzvázlatai, kisméretű olajképei párhuzamba állíthatók a kortársak – id. Markó Károly, Barabás Miklós, Libay Károly Lajos, Ligeti Antal – Itáliában készített műveivel. Érintkezve az egész európai művészetet befolyásoló modern felfogású angol akvarellfestészettel, találkozva az oda sereglő európai festők művészetével, egyre inkább részesévé vált a megújuló hazai festészetnek.