Az 1960-as évek közepén Cigányok címmel megvásárolt, 17. századi itáliai festő által készített festmény az Egri Képtár 1996-os átrendezésekor került először kiállításra. A festményt egy restaurátortól vásárolta a múzeum, állapota ennek ellenére nem volt jó. Egy 20 mm-es rétegelt falapra volt a vászon felragasztva, mely több helyen felhólyagosodott. Kiállítása előtt ismét restaurálásra került.

A szignó nélküli festmény készítőjére vonatkozóan az 1960-as években több felvetés is született (pl.: Giacomo Cipper), de 1995-ös restaurálása után Giacomo Ceruti (1689–1767) életművébe sorolta a kutatás. A Képtár új katalógusának készítésekor, a 2000-es évek eleje óta azonban stíluskritikai meggondolások alapján Pietro Bellotti műveként tartjuk számon. A Velencében, Milánóban és Mantovában működő festő a lombardiai realista festészet egyik kiváló alakja volt. Életképeket, karakteralakokat és allegóriákat festett.

A festmény Az öreg férfi kigúnyolása címet kapta. Reprezentatív méretével, de rendkívüli ikonográfiájával, szatirikus hangvételével különleges darabja gyűjteményünknek. Antik romok előtt a társadalom perifériáján élő emberek múlatják idejüket, a zsánerszerű jelenet azonban mögöttes jelentéssel bír. A kép méretét figyelembe véve arisztokrata megrendelésre készülhetett, és tükrözi azt a divatot, mely szerint a lerongyolódott világ, a koldusok, csavargók életéből vett realista ábrázolások vaskos humorral fogalmazódnak meg, s gyakran morális üzeneteket vetnek fel.

A mű középpontjában egy tökéletesen megfestett cserépkorsó áll. Életet adó víz azonban nem folyik belőle, valószínűleg üres. A jelenet főszereplője egy öreg férfi, akinek hiába lóg nemességét jelző kard az oldalán, ruhája elrongyolódott, és – a kép lényegét illetően a legfontosabb, hogy – női munkára van fogva: fonalat fon. A guzsalyon lévő szöszt ráadásul egy fiúcska fel is gyújtja. Az öregedő férfi kigúnyolását a korsót tartó cigányasszony csúfondáros rámutató mozdulata mellett a háttér és a háttérfigurák tovább árnyalják. Az elsüllyedni látszó malomkő, vagy a repkénnyel befutott romos oszlop az elvesztett termékenységre utal. Ráadásul a háttérben kockázó legények is vesztésre állnak: az elvetett kockák egyest mutatnak.

Proveniencia:

Vétel Kapos Nándor gyűjteményéből 1966-ban

Restaurálta:

Kapos Nándor 1960-as évek; Törő Rozália 1995-ben

Kiállítva:

Új szerzemények – Dobó István Vármúzem 1972; Egri Képtár 1996–2016