Kovács Mihály (1818 Tisza-Abád, ma: Abádszalók, – 1892 Budapest) azon festőnemzedék reprezentánsa volt, mely az 1830-as évektől a külföldről hívott mesterek ellenében megteremteni vágyta a nemzeti művészetet, így a reformkor nagyjait követve hazájában akart gyökeret ereszteni s a hazai társadalom tisztes és hasznos tagja kívánt lenni. Művészetét európai műveltségre (Bécs, Velence, Firenze, Róma – tanulmányok, Bécs, München, Párizs, London, Madrid, Sevilla… – tanulmányutak és működés), de hazai elvekből, eszmékből szőtt életideálra alapozta, mely egy fél évszázadot ívelt át. Megbízásai és barátságai (pl. Tárkányi Béla érseki titkár papköltővel) 1849-től kezdve több évtizedre Egerhez kötik működését. 1892-es végrendeleti hagyatéka eredményeként festészetét az egri múzeum gyűjteménye reprezentálja a legjobban, így születésének 200 éves évfordulóján méltó módon kívánunk megemlékezni róla.

A festmény Donna Petra de Castro y Blancot (Burgos, 1840–1901), Kovács Mihály festőművész spanyol származású feleségét ábrázolja.

Kovács a magyar festők közül elsőként, 1863 novemberében indult Spanyolországba, útját „művészi utazásnak”, a „tudományos és gondolkodó ember” önképzésének szánta. Bejárta az országot, még Lisszabonba és az afrikai kontinensre, Marokkóba is átruccant, de Madridban is megnézett minden lehetséges nevezetességet – főleg Murillo és Velázquez művészetét tanulmányozta. A vezető társadalmi és szellemi előkelőségek szívesen látták, befogadták a nagyműveltségű művészt, s e találkozások életrajzi leírásából (1992-ben jelent meg nyomtatásban a Dobó István Vármúzeum gondozásában) emancipált művészpolgár alakja tárul elénk.

Kovács Mihály 1867. május 18-án kötött házasságot Madridban „a porosz Követség Kápolnájában a Követ beleegyezésével” a tőle huszonkét évvel fiatalabb festőnővel, akivel a Pradóban, festménymásolás közben ismerkedett meg. A házasságkötés után nem sokkal Budapesten telepedtek le. E fiatal nemesi származású hölgyet választékos ízlés, széleskörű műveltség jellemezte – mint Kovács önéletírásából és leveleiből kitűnik. „Hasonló karaktert nem ismertem lányok között. Pontosság mindenben, folytonos foglalatoskodás, mi a hihetetlenséggel határos, kitartás, őszinteség, vallásosság és romlatlan erkölcs: határozott feltételeiben, engem pedig a vakságig szeret. A művészet iránti szeretete nagy szenvedéllyel működik.” – jellemzi őt Tárkányi Bélához írt 1867. február 6-án kelt levelében.

25 évig voltak házasok, s ez idő alatt Petra mindig ott állt a festő mögött tanácsaival, emberismeretével. Szerény, finom, de határozott egyéniség volt, akiben a művész nem csak hű feleséget, de egyenrangú szellemi társat talált. Kovács Mihály halála után visszatért rokonaihoz a spanyolországi Burgosba. Kapcsolatait magyar barátaival haláláig ápolta. Végrendeletében tekintélyes összeget hagyott férje öccsének gyermekeire.

Proveniencia:

1971-es vásárlás egy budapesti magángyűjteményből

Restaurálta:

Dicső Ágnes 2018-ban (NAK támogatással)

Analógiák és
kapcsolódó
művek:

Kovács Mihály: Kovács Mihályné sz. Castro de Petra J.b.f.: Kovács M. 1864. Madrid – olaj, vászon 59×50 cm, Ltsz.: DIV 55.25
Kovács Mihály: Női arckép tanulmányfej, Kossuth-kalapos női arckép – olaj, vászon 67×51 cm, Ltsz.: DIV 55.257.
Kovács Mihály: Petra de Castro y Blancot, a művész felesége, 1869 – olaj, vászon 46×37 cm, magántulajdon
Kovács Mihály: Egy spanyol százados Deogracias de Castro kapitány (Kovács Mihály sógora) – olaj, vászon 63×50 cm, Ltsz.: DIV 55.149.
Kovács Mihály: Önarckép, J.j.l.: Kovács M. 1870. – olaj, vászon 58×50 cm, Ltsz: DIV 55.309.