A budapesti műkereskedelemben Petri Endre zongoraművész (1907–1975) gyűjteményéből vásárlásra bocsájtott festmény meglehetősen rossz állapotban került a múzeumba. Egy 18. századi német festő műveként megvásárolt, majd beleltározott kép 1977-től restaurálatlanul állt a raktárban, míg 1985-ben egyik szakfelügyelői látogatása alkalmával Szigethi Ágnes művészettörténész felfedezte. Kutatásai alapján joggal soroljuk a nápolyi Caravaggio követők elsőszámú mestere, Giovanni Battista Caracciolo (Battistello) életművébe. A Magyar Nemzeti Galériában lezajlott restaurálás után felszínre kerültek a kép valódi kvalitásai, ekképpen kétségtelenné vált Szigethi Ágnes feltételezése. Emellett felállíthatóvá vált az azonosság egy Filomarino nápolyi kardinális 1681-es leltárában lévő Ádámot és Évát ábrázoló művel. Az attribúciót Michael Stoughton professzor is megerősítette, az életműben pedig 1625 utánra datálta. Az erős fény-árnyék hatás, az alakok szűk térbe szorítása, a sötét háttérből előugró határozott kontúrú figurák, a tompa, zöldes-sárgás testszín alapján a Szépművészeti Múzeum Ábel siratása című képével hozható stiláris közelségbe.

Az egri kép az eredendő bűnt az ikonográfiai hagyományoktól eltérően, szokatlan formában ábrázolja. Az a mód, hogy Ádám mintha szundikálna, miközben a gonosszal a párbeszédet befejező Éva az almát felé nyújtja, egyedülálló a téma ismert ábrázolási között. Ádám szemei azonban résnyire nyitva vannak, jelezve, hogy a választás morális súlyát vállalni kénytelen ősapa mintegy meditációba mélyül: egymáson átvetett lábai, a könyöklőre hajtott fej Ádám vívódását – habozását, bizonytalanságát – jelzi, egyedi módon. Nyilvánvaló, hogy Battistello a tiltott gyümölcs megízlelésének bűnében Évát marasztalja el, ő az esemény aktív résztvevője, Ádám komor töprengése, meditatív attitűdje pedig azt jelzi, hogy Évával szemben ő érzi és felfogja a tett, a bűn súlyosságát.

Proveniencia:

Vásárlás a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Mojzer Miklós javaslatára a BÁV Kossuth Lajos utcai üzletében, 1977-ben (18. századi német festő műveként). Korábban Filomarino kardinális nápolyi gyűjteményében (1681-es leltár szerint); Petri Endre zongoraművész gyűjteményében 1977-ig

Restaurálta:

Veledics Lajos a Magyar Nemzeti Galériában 1986-ban

Irodalom:

Szigethi Ágnes: Battistello Caracciolo újabb ismeretlen festménye és egyéb adalékok a nápolyi seicento festészethez. In: Bulletin (Szépművészeti Múzeum Közleményei 70–71.) Budapest, 1989, 161–165.

Kiállítva:

Egri Képtár 1996–2016

Párhuzam:

Giovanni Battista Caracciolo (Battistello): Ádám és Éva a halott Ábellel, olaj, vászon 193,5×156,4 cm – Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz.: 77.2.