Festőnk jeles antwerpeni festőcsaládból származik. Fivérével Velencében, Mantovában és Rómában is jártak. Vázlatkönyvének tanúsága szerint 1598–99-ben már hazafelé utazott, s 1600-ban Frankfurtban freskót festett. Képünk ebből az időszakból való. 1606-ban Nürnbergben városi polgárjogot nyert. A fivérek munkáinak elkülönítése gyakran nehézséget okoz a szakkutatásnak. Frederick van Valkenborch művészetére a sokféle befolyás között a színgazdag velencei festészet megismerése volt a legnagyobb hatással. Élénk temperamentuma, individuális alkata leginkább a későmanierista nagyformátumú fantasztikus tájképi környezetbe helyezett csataképeken, bibliai és történeti jeleneteken, valamint az allegorikus képsorozatokban mutatkozik meg.

A festményt Mojzer Miklós, a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Osztályának osztályvezetője, később a Szépművészeti Múzeum igazgatója javaslatára és közbenjárására vásárolta meg az egri múzeum 1978-ban egy budapesti magángyűjteményből. Ő határozta meg Valkenborch műveként. A meglehetősen vigasztalan állapotban lévő művet 1988–91 között Törő Rozália restaurálta.

A későmanierista kép témája talányos és nem egyértelmű. A sötétből kivilágló formákból az látszik, hogy egy éjszakai viharban, villámlás közepette sziklás partnak csapódva, hajótörést szenved egy vitorlás. A gomolygó sötét felhők alatt kavargó-hullámzó tenger, az expresszív formakultúrájú lobogó vitorlák és drapériák, a sziklás part tépázott növényzete, az életükért küzdő, valamint a menekülő alakok gesztusai, mind azt a fantasztikus atmoszférát sugározzák, ami a természet erőinek kiszolgáltatott emberi lét törékenységét szimbolizálja. Az évszázad fordulóján, de különösen az 1600-as évek első évtizedében Valkenborch vonzódott a rendkívüli hatású, bizarr témákhoz, különféle történelmi, mitológiai és bibliai katasztrófák ábrázolásához. A hajótörés témáját többször is megfestette hol mitológiai, hol bibliai témába burkoltan. Ezen témáinak érzelmi fokozásához, a drámai üzenet kihangsúlyozásához – a kor divatja szerint – ő is a mesterséges fényeket, tüzeket, vagy az éjszaka fényeit: holdfényt, villámfényt alkalmazta. A Hajótörés sziklás parton, Szt. Pál máltai hajótörése című műve méltó reprezentánsa e figyelemre méltó életműnek, és méltán tarthat számot a nemzetközi szakkutatás érdeklődésére.

Proveniencia:

vétel 1978-ban egy budapesti magángyűjteményből

Restaurálta:

Törő Rozália 1987–1991-ben

Kiállítva:

Egri Képtár 1996–2016; Die Nach (Az éjszaka), München, Haus der Kunst 1998–1999