A BÉLAPÁTFALVI KEMÉNYCSERÉP
Egy angol keramikus, Josiah Wedgewood dolgozta ki a keménycserép gyártás technológiáját 1757-ban. Hatására a 18. század végére Európa-szerte a korábban ón mázas fajanszot készítő manufaktúrák sorra áttértek a korszerűbbnek és használhatóbbnak bizonyuló keménycserép gyártására. A keménycserép alapanyaga fehérre égethető agyag, amelyhez kvarc, földpát és mészpát járul. Az edényeket többnyire sablonokkal készítették. A színes dekort, a fehér felületre felvitt máz alatti festést magas hőfokon, majd ezután alacsonyabb hőfokon másodszor is ráégették a bórsavban gazdag és a felületet teljesen fedő átlátszó mázzal együtt.
A bélapátfalvi keménycserépgyár, mely az apátsági templom mellett állott, hosszas előkészületek után 1845-ben kezdte meg működését Hüttner József irányításával. A manufaktúra az Egri Érseki Papnevelő Intézet tulajdonában volt. Előbb barna mázú edényeket, később fehér alapszínűeket gyártottak, főleg stilizált növényi díszítéssel. A Földváry testvérek, majd Dubravszky Sándor bérlősége idején alakult ki, majd virágzott a magyaros-népi, már apátfalvi stílusnak nevezett díszítés. Az edények népszerűségét jelzi az 1846-os iparkiállításon, majd az Ezredéves Kiállításon aratott nagy siker.
1880-as évektől iparművészek által tervezett darabok is készültek, így a rózsás kompozíciók mellett feltűntek a porcelánhoz hasonló, a polgárság igényeit is kielégítő szecessziós stílusú használati és dísztárgyak. Pruzsinszky J. fiai, a Pruzsinszky testvérek 1909-től bérelték a bélapátfalvi kőcserépgyárat, tálaik, egyéb termékeik szecessziós hatást mutatnak.
Az apátfalvi keménycserép üzem 1927-ben szűnt meg.