2011. május 5 - november 15.
210 kilométer hosszú vezeték, három munkaszakasz, négy megye, öt méter széles sávú terület – több mint ötvenezer négyzetméter.
Az ukrán határtól Szeged-Algyőig húzódó gázvezeték nyomvonalán végzett feltárást, összesen több mint ötvenezer négyzetméteres területen végzett régészeti munka leleteit bemutató tárlat nyílik május 5-én a Dobó István Vármúzeumban "Csőrégészet" címmel.
A tárlat különlegessége, hogy interaktív eszközökkel, számítógépes programok, 3D-s animációk segítségével nyerhetünk bepillantást a múlt egy-egy szeletébe. A látogatók kézbe vehetik az őseik által használt tárgyak másolatait, kipróbálhatják, hogyan dolgozik egy restaurátor, ízelítőt kaphatnak a régészek munkájából, s mindeközben betekintést nyerhetnek a nagynyomású földgázszállító vezetékek építésének folyamatába is. A nem mindennapi kiállítást minden korosztálynak ajánljuk.


2011. március 10 - november 15.
A Déri Múzeum fegyvergyűjteménye
A Déri Múzeum, melynek létrejötte nagy mértékben köszönhető Déri Frigyes gyűjtő és adományozó tevékenységének, 1930. május 25-én nyílt meg országos ünnepség keretében. A megnyitón Klebersberg Kunó is beszédet mondott, aki méltatta Déri Frigyes gyűjteményét és kiemelte: „Elsőrendű gyűjtemény jött létre, amely nemcsak országos, hanem európai relációban is megállja a helyét”.
A fenti kijelentés különösen igaz a fegyvergyűjtemény esetében, amely a Déri-hagyaték egyik legnagyobb és legszínesebb műtárgy-csoportját alkotja. A gyűjtés során ugyanis Déri Frigyes elsődleges célja nem csak az volt, hogy egy-egy fegyvertípusból a legteljesebb sorozatot összeállítsa, hanem az, hogy minél több és minél változatosabb harci eszköz kerüljön a gyűjteményébe. Ennek köszönhetően olyan fegyverritkaságok jutottak a birtokába, amelyek igen magas szintre emelték kollekciója értékét mind hazai, mind pedig nemzetközi viszonylatban is.
A fegyvergyűjtemény anyaga három nagyobb csoportra osztható. Az elsőbe a keresztény Európa harctéri és vadászati fegyverei tartoznak, amelyek elsősorban a XV-XVIII. századi magyar, német és olasz területekről származnak. A gyűjtés főleg azokra a régiókra terjedt ki, amelyek korábban hosszabb-rövidebb ideig Habsburg uralom alatt álltak.
A második nagyobb egységet a muzulmán világ klasszikus fegyverei alkotják, amelyek az Oszmán-birodalomból és Perzsiából származnak. Elmondható, hogy szinte minden közel-keleti mester kiemelt figyelmet fordított a fegyverek művészi megmunkálásra is. Ennek köszönhetően a fegyvergyűjtemény talán legdíszesebb harci eszközei itt találhatóak.
A harmadik csoport, amely a távol-keleti fegyvereket mutatja be, a legkisebb, ám a legegzotikusabb egység. Az európai szemnek olykor szokatlannak és különlegesnek tűnő fegyverek Japánban és Indiában készültek a XVII-XVIII. században.
A "Vitézlő nagy szépség" című kiállítást az említett hármas felosztás alapján rendeztük meg. Reméljük, a kedves látogató így minél jobban meg tudja ismerni azt a páratlan gyűjteményt, amelyet Déri Frigyes több évtizedes gyűjtőmunkával hozott létre az utókor számára.

kulturális fesztivál
2011. március 12.
A zene és a tánc összeköt,
népzenei és néptánc találkozó Európa öt országából, Heves megyéből és testvérmegyéiből.
PROGRAM:
10.00 Zenés felvonulás a Várba az Egri Vitézlő Oskola és a fellépő együttesek közreműködésével
Útvonal: Megyeháza - Jókai utca- Bajcsy-Zsilinszky utca- Széchenyi utca- Sándor Imre utca – Dobó tér- Dobó utca- Dózsa Gy. tér - Déli kapu
10.30 – 10.40 Megnyitó, köszöntőt mond: Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke
Fellépők:
10.00-től 16.00-ig Gótikus palota földszint: kézműves bemutatók a Bornemissza teremben
14.15 Zenés felvonulás a Várba az Egri Vitézlő Oskola és a fellépő együttesek közreműködésével
Útvonal mint délelőtt
Fellépők:
A rendezvény napján a Vármúzeumban a Gótikus Palota sétajegy megvásárlásával látogatható.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk Heves megye és testvérmegyéinek kulturális fesztiválján az Egri Várban! Válassza kikapcsolódásnak fesztiválunk programjait az ünnepi hosszú hétvégén!

időszakos kiállítás Mobilkor Alapítvány gyűjteményéből
Mi az, amit bárhova mész, biztos magaddal viszel? Lakáskulcs? Pénztárca? Mobil nélkül mikor indultál el utoljára? Ugye volt már olyan, hogy visszafordultál érte? Bosszantott vagy örültél neki, hogy nem csöngött egész nap? Nem érezted úgy, hogy kimaradtál valamiből?
Volt már, hogy elhagytad? Hány barát, régi üzletfél, kapcsolat, titok, féltve őrzött SMS vagy fénykép volt benne? Elgondolkoztál már, hogy hány éve kötődsz ennyire ehhez a kis kütyühöz? Van, aki Magyarországon már tizenhét éve hozzászokott ehhez, az eleinte féltégla méretű kultikus tárgyhoz. Egyes kivételezettek Amerikában ezt a mobil érzést már az 1930-as évektől átélhették. A kezdetben az átlagember számára elérhetetlen státusszimbólum mára teljesen hétköznapi használati tárggyá vált, ami nélkül már nem tudjuk elképzelni az életünket. Nincs olyan korosztály, ami még mindig idegenkedik a mobiltól. Van már nagykijelzős, könnyen kezelhető telefon kimondottan az időseknek és van gyerekeknek szánt, „kakaóbiztos” babyfon 3 gombbal. Minden más korosztály azt vesz amit akar, vagy ami a pénztárcájához illik akár telefonról, szolgáltatásról, aki kiegészítőkről van szó. Közben szép csendben felnőtt egy mobil generáció, akiknek már érzésekkel teli emlékei vannak telefonjukkal kapcsolatban. Szerintünk ezeket érdemes megőrizni. Mondhatjuk, hogy van már mobil történelem? Szerintünk igen, ezért csináltuk ezt a kiállítást.
A mobiltelefóniában másképp halad az idő, szinte naponta van valami új. Naponta mutatnak be újdonságokat, új termékeket.
Az Mobil-kor Alapítványt azzal a céllal hoztuk létre, hogy azokat a relikviákat, fontos mérföldköveket megőrizze az utókor számára, amelyeket Magyarországon és a világon bárhonnan összegyűjthetünk. A munka több éve kezdődött és a fejlődés ütemét figyelembe véve megbecsülni is lehetetlen, hogy milyen jelentős gyűjtemény válhat belőle.
Évente egymilliárd telefon készül és már több milliárdot használtunk ezelőtt. Elgondolkodtató, hogy ilyen nagy volumenű műszaki cikk a mai veszélyeztetett világban hova kerül és mi történik vele. Az alapítvány alapítói nemcsak a múltra, hanem a jövőre is gondolnak. Ezért célul tűzték ki azt, hogy az általunk annyira imádott kis eszközök olyan megsemmisítésre és újrahasznosításra kerüljenek, mellyel a jövő nemzedékeinek példát mutathatunk.
Az eddigi gyűjtemény egy szeletét szeretnénk most bemutatni. Kiválasztottunk olyan mobil mérföldköveket, amelyek új kapukat nyitottak a mobilkommunikációs fejlődésben. Láthatják régi kedvenceiket, felidézhetik a szolgáltatók és a gyártók történetét és érdekes tényekkel, információkkal gazdagodhatnak.
Mulassanak jól az összegyűjtött videófelvételeken és nézzék meg a mobil történeti összefoglalót az amerikai kezdetektől napjainkig.
Jó sétát, mobil emlékezést és ne feledjék, hogy a mobiljukról SMS-ben, MMS-ben, e-mailben vagy egy egyszerű hívással megoszthatják ismerőseikkel barátaikkal ezt az élményt, így már csak a kiállítás helyét kell hozzátenni, és mehet is a mobilkommunikáció.
Kellemes mobil emlékezést kíván:
a Mobilkor Alapítvány

Robert Capa tizennyolc év alatt öt háborúban vett részt, szinte filmszerűen örökítette meg a közelharcok pillanatait. Ő volt a XX. század modern szeme: nemcsak látott, hanem közvetített a világ számára a fontos történésekről: a normandiai partraszállásról, Izrael megszületéséről, Magyarországról, Koreáról, híres emberekről, katonákról. Bár Capát elsősorban haditudósítónak tartották, több volt annál: olyan művész, akinek alkotásai bizonyítják, a múlt fényképei hatással vannak a történelemről való közgondolkodásra.
A normandiai partraszállásról készült képei az egész világon ismertek, az utóbbi időszakban azonban egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a média, a film- és könyvipar is Capa élete, magánélete felé. Nemrég számos könyv jelent meg életútjáról, fotóiról, s Hollywoodot sem hagyja hidegen a magyar származású fotóművész élettörténete. Barátai között tudhatta például Ernest Hemingwayt és Pablo Picassót, akikről szintén készített portrékat.
A világhírű fotóművész szerelmi élete sem volt mentes a kalandoktól. A XX. század egyik misztikus szerelmi kapcsolata is Capához köthető. A fotós beleszeretett a gyönyörű színésznőbe, Ingrid Bergmanba. Bergman ekkor még házas volt. A nő egy ideig hűséges maradt a férjéhez, de később szerelmes lett Capába. A vakmerő fotográfus óriási befolyással volt Bergmanra, később mégis szakítottak, mert Capa nem merte elkötelezni magát.
A Dobó István Vármúzeum Robert Capa /H/arcok című kiállításán a harctéren készült fotók mellett felbukkannak híres művészportrék is egy másik nézőpontból felvillantva a gazdag életművet. A tárlatot 2011. január 16-ig láthatják az érdeklődők a múzeum Dobó-bástyájában.

A Lublini Vármúzeum vendégkiállítása
Dobó István Vámúzeum
2010. november 11-től december 31-ig
Lublin, Debrecen lengyelországi testvérvárosa, egy olyan nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő értékű műemlékkel büszkélkedhet, amely a keleti és a nyugati, a bizánci és a latin kereszténység metszéspontjában jött létre.
Az egykori lengyel királyi várban található Szentháromság kápolna a két kultúrkör találkozásának sajátos lenyomata. A régi királyi várhoz csatlakozó gótikus kápolnát a XIV. században emelték. Falait a következő század elején bizánci-orosz stílusú freskókkal díszítették fel. A Szentháromság kápolna falát a későbbi századokban bevakolták és a freskók 1899-ig szunnyadtak a mészvakolat alatt, amikor is egy véletlennek köszönhetően felfedezték őket és megkezdődött restaurálásuk. A vakolat alatt szikrázó színek, változatos kompozíciók, olykor emelkedett szépségű ábrázolás bukkant elő. A lublini Szentháromság kápolna restaurálása 1997-ben zárult le, azóta teljes pompájában hirdeti, hogy a kereszténység két nagy hagyománya hogyan tudott egy épületen belül összekapcsolódni. A több mint 40 színes tabló mellett ortodox ikonok is láthatóak a tárlaton.

Időszaki kiállítás a Dobó-bástyában
2010. április 21 - október 17.
Az utánzás sarkalatos pontja életünknek, s ez mit sem változott a kezdetektől napjainkig. A gyerekek játékaik segítségével utánozták szüleiket, a felnőtteket s egymást is. A felnőttek eszközei, szokásai, műveltsége, az ünnepek szertartásai, a gyermekjátékokban élnek tovább.
A kiállítás a játékhagyomány és játékdivat címmel a felnőttek hagyományt és divatot diktáló világának hatását mutatja be a gyermekeket körülvevő népi és polgári játékokra. A sokféle anyagból készített népi játékegyüttesek mellett, a polgári gyermekjátékok 19. század végi 20. század eleji míves darabjai alkotják a gyűjtemény jelentős részét.
Heves megye hagyományos népi játékainak bemutatásakor a Bükkalja és Mátra- vidék fakitermeléssel, járomfaragással, mészégetéssel, fuvarozással, állattartással, földműveléssel foglalkozó felnőttek mesterségének átadását, a munkára nevelés mozzanatait, a mesterségekre utaló fiús gyermekjátékokkal kísérhetjük nyomon. Az ölbeli gyermekek, s a lányok játékai, s a hagyományokba való belenevelődés mellett a vásárok, búcsúk gyermekjátékait mutatja be a búcsú színes forgataga. A kiállítás második egysége azt érzékelteti, hogyan diktálták a játékdivatot a felnőttek kultúrájának divatos irányzatai a gyáripari termékek előretörésével. Páratlanul gazdag játékkínálat tárul a látogató elé, a szép arcú és kivitelű biszkvit porcelán babák, a finom kelméket, s a kor divatos öltözetét bemutató babaruhák, a miniatűr szalonbútorok, porcelán étkészletek, az építőjátékok, vasút-és autómodellek, a kor technikai vívmányainak apró változatai a korszak valós világát tükrözik.
A kiállításhoz múzeumpedagógiai foglalkozásokat is kínálunk.
A kiállítás nyitva hétfő kivételével naponta 9-17 óra között
Belépőjegy vagy sétajegy vásárlása után a külön jegyet a helyszínen (Dobó-bástya) kell megvásárolni:
Felnőtt - 500 Ft/fő
Kedvezményes - 250 Ft/fő
(6 - 26 év és 62 - 70 év között)
Dobó István Vármúzeum
2010. július 8.- szeptember 15.
A Kiállítás Megnyitójára 2010. július 8-án 16.00 órakor kerül sor a Gótikus Palotában.
Észak-Magyarország három megyéjének, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye tárgyalkotói, népi kézművesei és a Népi iparművészek, a Népművészet Ifjú Mesterei, a Népművészet Mesterei, több mint 400 tárgyát mutatja be a kiállítás. Ők őrzik és mentik a magyar népi kultúra szellemi örökségét az utókornak. A népművészeti tárgyak a hagyományos kultúrát idézik, de úgy, hogy napjainkban használható tárgyakként környezetünk szerves részévé válnak. Az alkotók munkáin a hagyomány és a ma élő ember igénye bontakozik ki. Az ősi mesterségbeli tudás mai környezetünkben él tovább. Láthatunk hímzéseket, szőtteseket, népviseleteket, bútorokat, kerámiákat, játékokat, fafaragók, csont- és szarufaragók, bőrművesek, csizmadia, csipkeverő, kosárfonó, hímes tojás író, kéregedény készítő, késes, mézeskalács készítő, népi ékszerkészítő, ötvös- zománcműves, kovács és más mesterek munkáit.
2010. április 9. - május 30.
Helyszín: Gótikus püspöki palota
2010. április 9. - június 20.
Helyszín: Gótikus püspöki palota
A kiállítás belépőjeggyel és sétajeggyel is látogatható.

Először együtt, Egerben
Kárpáti Tamás szubjektgyűjteménye
Az időszaki kiállítás megnyitójára 2010. február 18-án, csütörtökön 16.00 órakor került sor a Vármúzeum Dobó-bástyájában.
A tárlat megtekinthető 2010. április 5-ig.
A kiállítás meghívója megtekinthető itt.
| Érkezéskor a jegypénztárnál a sétajegy vásárlásánál jelezze szándékát a kiállítás megtekintésére: | |
| Felnőtt | 1100 Ft/fő |
| Kedvezményes jegy |   |
| 6-26 év és 62- 70 év között: | 550 Ft/fő |
| vagy | |
| Érkezéskor a jegypénztárnál a belépőjegy vásárlása után a külön jegyet a helyszínen (Dobó-bástya) kell megvásárolni: | |
| Felnőtt | 500 Ft/fő |
| Kedvezményes jegy |   |
| 6-26 év és 62- 70 év között: | 250 Ft/fő |
Szőnyi István festőművész (1894-1960) alkotásai Szőnyi Zsuzsa gyűjteményéből
Megnyitó: 2010. február 11-én, csütörtökön 14.00 órakor a Gótikus palota Bornemissza termében
A kiállítás megtekinthető 2010. április 6-ig.
Válogatás a Przemyśl Vidéke Nemzeti Múzeum gyűjteményéből
2009. október 8. – december 6.
Hosszú időre tehető Przemyśl és Eger kulturális kapcsolata. A két város múzeumainak együttműködésében 2009 a művészet éve volt. Májusban az Egri Dobó István Vármúzeum kortárs akvarell gyűjteménye volt látható Przemyśl új múzeumának falai között, melyek az elmúlt negyven év magyar akvarellfestészetét reprezentálják, s melyek az Egri Országos Akvarell Biennálékon kiállított munkákból kerültek a múzeum gyűjteményébe. Októberben pedig a lengyel kultúra mutatkozott be az egriek számára a vármúzeum Dobó bástyájának kiállító termeiben.
Marian Stonski (1892-1977)
Przemyśl város leghíresebb festőművésze. Emellett grafikus, díszítőfestő, restaurátor és konzervátor, festménymásoló. Munkássága a naturalista szemléletből kiindulva – a tájképek, városképek, portrék és csendéletek világából – élete végére egészen a modern lírai absztrakt kompozíciókig vezetett. Az Ő festészetét tárta elénk a kiállítás egyik terme. Művein keresztül a lengyel táj s kiemelten Przemyśl városa elevenedik meg a falakon. Marian Stronski munkáinak jelentős részét a Przemysl Vidéke Nemzeti Múzeum birtokolja Przemyslben. 2003. december 8-án alapították a Marian Stronskiról elnevezett évenként odaítélésre kerülő művészeti díjat. Az alapítók egyrészt Stronski művészetének népszerűsítését, másrészt a przemysl-i kortárs képzőművészeti élet felpezsdítését, pályázatok kiírását, művészeti akciók szervezését tűzte ki céljául.
Lengyel „múzeumi plakát”
A lengyelországi grafika legendásan híres. Elsősorban a sokszorosító grafikai műfajok keltettek mindig is nagy érdeklődést a magyar művészeti életben. Az 1969 óta Przemyśl-ben megrendezésre kerülő alkalmazott grafikai, jelesül „múzeumi plakát” biennálékon szereplő alkotásokat a przemyśl-i múzeum ugyan úgy gyűjti, mint az egri az akvarelleket. A kiállítás-megnyitókat, a múzeumi rendezvényeket, akciókat reklámozó plakátok nagyon széles tematikát fednek le, de elmondható, hogy az esemény eszmeiségének megjelenítése mellett a plakátfelület információhordozó volta, a betűfelületek esztétikus megjelenése is a plakát alapvető funkciójához tartozik. E gyűjtemény legizgalmasabb darabjai kerültek bemutatásra a Dobó bástya felső kiállító termében. Különleges darabjai voltak a kiállításnak a 20. század elején, a plakát műfaj indulásának első fénykorában készült szecessziós plakátok, valamint néhány agitációs plakát a kommunizmus időszakából.

A svédországi Värmlandi Múzeum (Karlstad) kiállítása a Dobó István Vármúzeumban
Heves megye és a svéd Värmland megye együttműködése másfél évtizedes múltra tekint vissza. A két önkormányzat együttműködése számtalan területre kiterjedt és ehhez a 2009. évtől a múzeumok is csatlakozni kívántak. Selma Lagerlöf 1858. november 20-án született a värmlandi Mårbackában. Világszerte az elmúlt évben ünnepelték születésének 150. évfordulóját. Az erre az alkalomra szülőföldjén készült kiállítást mutattuk be Egerben október 1- december 6 között.
A kiállítás első része bemutatta az írónő életét. Édesapja, Erik Gustaf Lagerlöf nyugalmazott hadnagy és földbirtokos volt, édesanyja, Louise Elisabeth Wallroth vagyonos filipstadi kereskedőcsaládból származott. Szülei mély evangélikus vallásossága Selma egész életére és író munkásságára kihatott. Apai nagyszülei, Daniel Lagerlöf katonai írnok és uradalmi intéző valamint Lisa Maja Wennerwik is lelkészcsaládból származott. A nagymama előtt Mårbackát három generációt át a család lány tagja örökölte, és mindegyikük egy lelkészhez ment feleségül. Apai nagyszüleinek történetét Selma Lagerlöf a Liljecronas Heimat című regényében örökítette meg. A kis Selmát otthon tanították, így a többi gyerektől elszigetelten nőtt fel a családi birtokon. Nagyanyjától hallotta azokat a meséket és legendákat, amelyek később műveiben felbukkannak.
A kiállítás következő, második részében művein keresztül, követhették a látogatók az írónő életét. 1885-től 1895-ig egy lányiskolában tanított, és ekkor fogott bele első regényébe, a Gösta Berling történetei (1891) című terjedelmes munkába (eredeti címe Gösta Berlings saga). A könyv először nem aratott nagy sikert, csak a dán fordítás 1893-as megjelenése után Georg Brandes pozitív kritikájának hatására vált a svéd romantikus megújulás részévé. Az 1890-es évektől a Svéd Akadémia pénzügyi támogatása mellett minden idejét az írásnak szentelte. Szicíliai utazásai ihletésére született az Antikrisztus csodái (1897) című regénye.1904-ben visszavásárolta a családi birtokot, amely alkoholista apja adósságai miatt úszott el annak halála után.
Életének kiemelkedő csúcsa, hogy 1909-ben megkapta a Nobel-díjat „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”. A legnagyobb gondolat, amely a képzeletének zseniális szüleménye, ugyanakkor az első irodalmi Nobel-dij elismeréséért járó értékelt gondolat: "inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat". Eddigre a már világhíres, mindenütt sikeres írónő otthon Svédországban nemzeti intézménnyé vált. Vidéki otthonát híres emberek, uralkodók, külföldi írók, kritikusok keresték fel.
Kiemelt rész kapott a kiállításban a múzeumpedagógia, melyhez két foglalkozást is készítettünk. 1906-1907-ben jelent meg az írónő legnagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő könyve, a Nils Holgersson csodálatos utazása, melyben egy parányira összement kisfiú utazza be Svédországot vadludak hátán. A meseregény az író eredeti szándéka szerint – földrajz-tankönyv. Ebből a művéből később népszerű rajzfilmsorozat készült, melyet Magyarországon is vetítettek.
A tárlat megvalósítása során a värmlandi és az egri múzeum munkatársainak folyamatosan együtt kellett dolgozni. Svédországbn készültek el a kiállítás szövegei és az installációk, tablók tervei, látványtervei. A kiállítási szövegeket angolul kaptuk meg ezeket kellett lefordíttatnunk, majd a tablókat a látványtervek szerint megszerkeszteni és ezeket megfelelően installálni (kinyomtatni, felragasztani). A látványtervek alapján speciális installációkat is le kellett gyártatnunk például az idővonal vagy az idézetek számára (ablakok). A kiállítás kétnyelvű volt (magyar-angol). Meghívó és plakát készült, de a katalógus nyomdai költségeire már nem futotta a költségvetésből. A megnyitón részt vett Svédország budapesti nagykövete, valamint Heves, Värmland és az erdélyi Kovászna megye elnökei. A látogatók nagy érdeklődéssel fogadták a kiállítást. A két hónap alatt 15 ezer látogatót regisztráltunk és a múzeumpedagógiai foglalkozások is nagyon népszerűek voltak. A múzeumok részéről sok kolléga látogatta meg a tárlatot az ország minden részéről, nem utolsó sorban a reklámnak köszönhetően. Bár eredetileg nem terveztük, de most már kijelenthető, hogy vándorkiállítást hoztunk létre. 2009. december 15.-én Sepsiszentgyörgyön volt a Selma Lagerlöf kiállítás megnyitója. Erdélyből hazaérkezve itthon is útra kel: két intézmény részéről van eddig komoly érdeklődés.
A kiállítás szállításának és biztosításának a költségét a Värmland Megyei Önkormányzat biztosította. A Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiumától 1.100.000Ft-os támogatást kaptunk.
Templom Galéria - 2009. augusztus 1. – szeptember 18.
(Eger, Trinitárius út 1.)
Eger városa eddig húsz alkalommal rendezte meg egyetlen országos kitekintésű kortárs képzőművészeti rendezvényét, az Országos Akvarell Biennálét. Városunk 1968-ban kapcsolódott be abba az országos programba, mely a képzőművészeti technikákat biennálé rendszerben kívánta bemutatni. Eger a finomságával, lágyságával, de olykor energikus megjelenést is magára ölteni képes festészeti technikát vállalta fel, az akvarellt. A város polgármestere a kiállítás megrendezésével, szakmai kivitelezésével, szervezésével, rendezésével és pénzügyi lebonyolításával évtizedek óta a Dobó István Vármúzeumot bízza meg – támaszkodva annak szakmai hátterére, infrastruktúrájára.
Az európai trendeknek megfelelően és a gazdasági lehetőségekhez igazodva 2009-től a kiállítás három évenként kerül megrendezésre, és triennáléként működik tovább. A kiállítás-sorozat napjainkra a szabad művészi gondolatok, érzelmek fontos eseményévé, jelentős képzőművészeti fórummá vált. A tárlatra kortárs művészek küldik el alkotásaikat. 2009-ben 200 művész több mint 600 alkotással pályázott. Szakemberekből (művészekből és művészettörténészekből) álló zsűri dönti el, hogy mely alkotások kerülnek kiállításra (126 művész alkotása kerül kiállításra), majd kik azok az alkotók, akik a felajánlott díjak valamelyikét elnyerhetik.
Eger Megyei Jogú Város Polgármesterének fődíjasa – Szily Géza
Oktatási és Kulturális Minisztérium díjasa – Ujházi Péter
Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesterének díjasa – Krajcsovics Éva
Omya Eger Kft. díjasa – Mayer Berta
Heves Megyei Közgyűlés Elnökének díjasa – Vízi Tihamér
A triennáléhoz kapcsolódóan Egerben több kiállítás is nyílt, mely az akvarellfestészet különleges világát még közelebb hozta a látogatókhoz.
A HELY BEJÁRÁSA
Bikácsi Daniela, a XX. Országos Akvarell Biennálé nagydíjasának kiállítása
Eszterházy Károly Főiskola, Kápolna Galéria (Eger, Eszterházy tér 1.)
MAI AKVARELLEK II.
Hommage a’ Tolvaly Ernő és El Kazovszkij
A Magyar Vízfestők Társasága kiállítása
Dobó István Vármúzeum, Gótikus palota (Eger, Vár 1.)
ARCOK
Akvarellek a Szninai (Szlovákia) Gyermekalkotások gyűjteményéből
EKMK – Forrás Gyermek és Ifjúsági Központ (Eger, Bartók tér 6.)
Régi-új fegyverek és viseletek Csehországból és Magyarországról
Időszaki kiállítás a Dobó István Vármúzeumban
2009. április 30. – szeptember 27.
Történelmi tárgyak másolatainak készítése nem új keletű dolog, legalább olyan régi, mint maga a műgyűjtés. A 19. századtól megjelenő múzeumok is éltek ezzel a módszerrel hiányos gyűjteményeik kiegészítésére. Újabban a múzeumpedagógia igényei és az egyre jobban tért hódító katonai hagyományőrzés növeli az érdeklődést a műtárgymásolatok iránt.
Csehországban, ahonnan a most kiállított anyag is származik, nagy népszerűségnek örvend a katonai hagyományőrzés, és a hagyományőrzőket ellátó kézművesség valóságos iparággá nőtte ki magát.
A kiállítás legszínesebb részét ruharekonstrukciók képezték, melyek évszázadról évszázadra követték nyomon a közép- és koraújkori európai divat változásait. A ruhamásolatok nem foghatók meg kézzel, de a kiállított fegyvermásolatok már igen, sőt néhány harci sisak fel is volt próbálható. A kiállítás legértékesebb darabja egy eredeti reneszánsz vértezet.
2009. február 26 – április 19.
A kiállításra került anyag története meglehetősen érdekes. 2007 őszén a budapesti Nagyházi Galériába bevittek egy hagyatékot, melynek nagy része régebben vagy újabban készült hamis kép, műkedvelő festő kezétől származó másolat, vagy éppen csak gyenge próbálkozás volt. A galéria első gondolata az volt, hogy megsemmisíti az összes képet, s így csökkenti a műtárgypiacon fel-felbukkanó hamisítványok számát. Néhány papírképet el is égettek a Falk Art Fesztivál keretében. Ezt követően egy művészettörténész, Nagy T. Katalin elhatározta, más megoldást ajánl a megsemmisítésre, mégpedig az újjászületést. A galéria egyetértett az ötlettel, s a képeket kortárs művészek kapták meg, akik azokat kedvükre átalakíthatták, feldarabolhatták, átfesthették. És megszületett az utóbbi évek legszórakoztatóbb képzőművészeti anyaga, tele humorral, játékkal. 65 alkotótól közel 90 kép van már átértelmezve. Persze az átalakításra váró hamisítványokból még van bőven, így fokozatosan bővül a kollekció.
Baglyas Erika Baditz Gyula BMZ (Baji Miklós Zoltán) Bakos Ildikó Baksai József Balogh Csaba Boga Klementina Borgó Bukta Imre Chilf Mária Csontó Lajos Deli Ágnes efZámbó István El Kazovszkij Elekes Károly Erőss István F. Balogh Erzsébet feLugossy László Földi Gergely Földi Péter Gaál József Gábor Imre Gerber Pál Góra Orsolya Gudvardotir, Jona Hafner Mónika Hajdú Kinga Harasztÿ István Horvát Helén Sára Imre Mariann Jermakov Katalin Jovián György Juhász R. József Kopasz Tamás Koroknai Zsolt Koronczi Endre Kótai Tamás Lambert, Françoise Lengyel András Lévai Nóra Lévay Jenő Lovas Ilona Madácsy István Majoros Gyula Miklós Árpád Nagy Csaba Olajos György Peck, George Probstner János Rácmolnár Sándor Roskó Gábor Si-La-Gi Szemethy Orsolya Szikora Tamás Szilágyi Júlia Szilágyi Rudolf Szilvásy Edit Szirtes János Szurcsik József Turcsány Villő Ujházi Péter Vágó Szabolcs Váradi Zsófia Várnagy Tibor Vincze Ottó Wächter Dénes Wechter Ákos
A múzeumi közeg úgy kívánta, hogy bemutassuk az eredeti alkotók valódi műveit is. Természetesen a hamisítványok pontos eredetijét nehéz lett volna összegyűjtenünk, de kutatásaink során hangulatában, témájában sok hasonlót találtunk. Az eredeti képek elkülönülve, a másodlagos majdan harmadlagos kéz által készítettektől, vitrinekben kaptak elhelyezést, kiemelve azok szellemi és anyagi többletértékét.
ID. MARKÓ KÁROLY (1791-1869) KOSZTA JÓZSEF (1861-1949) RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (1861-1927) CSÓK ISTVÁN (1865-1961) IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867-1940) VASZARY JÁNOS (1867-1939) GLATZ OSZKÁR (1872-1958) KÁDÁR BÉLA (1877-1956) MOLNÁR C. PÁL (1894-1981) GULÁCSY LAJOS (1882-1932) ABA NOVÁK VILMOS (1891-1941) és az európai festészet mesterei.
Az alkotások között láthatják:
Fenyvesi József, Kun Pál, Balázs János, Oláh Jolán, Oláh Mara, Bada Márta, Orsós Teréz, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Milák Brigitta, Pintér Sándor, Dilinkó Gábor, Balogh Balázs András, Ferkovics József műveit.
A kiállítás megtekinthető:
2008. november 28-tól, 2009. jaunár 31-ig
Csoportok indulnak keddtől péntekig:
10.30, 12.00, 13.30 és 15.00
Kiállításunk a megyei múzeum társadalom- tudományi és művészeti gyűjteményei fél évszázados gyarapodását tárja a látogatók elé. Reprezentálja a gyűjteménygyarapítás módjait, az egyes tudomány- területek kvalitásos és esztétikai élményt nyújtó darabjait, illetve bemutatja az 50 év alatt restaurált és eddig kiállításon még nem szerepelt műtárgyakat.
Az oldal tetejére Heves megye és a franciaországi Loire-Atlantique megye 15 éves kulturális együttműködése keretében született meg a Nantes városában lévő Musée Dobrée közreműködésével a Földközi-tenger mellékének ókori civilizációját megidéző kiállítás. A Musée Dobré gyűjteményében a párizsi Louvre-ból és az Iparművészeti Múzeumból letétként őrzött emlékek kiállításával Magyarországon ritkán látható, gazdag anyagot mutatunk be az antik kultúrát reprezentáló kerámiákból: vázákból, dísztárgyakból, épületkerámiákból, urnákból. A Kr. e. 8. századtól a Kr.e. 2. századig terjedő görög és etruszk kultúra európai elterjedésének tanúi ezek a tárgyak. A kor művészete szorosan összefüggött a vallással, a mitológiával, amely az élet minden területére kiterjedt, s erről a világról a legtöbb üzenetet éppen a szinte elpusztíthatatlan anyagú kerámiák közvetítik felénk.
Ez a kiállítás a görög és itáliai fazekasok és vázafestők munkájának hatását mutatja be a mediterráneum kerámia gyártásának egészére. A Kr. e. 7. században Korinthosz volt a kerámia készítés központja, a 6. század végén Athén, majd a 4. századtól Dél- és Közép-Itália. Képet kapunk a vázák formájának, díszítésének változásáról, a technikai és stiláris fejlődésről, az edények használatáról, a bennük tárolt termékekkel való európai és közel-keleti kereskedelemről.
Giampietro Campana márki etruszk sírokból származó mesés gyjteménye, valamint a Loire vidék és Bretagne néhány meghatározó személyisége által győjtött számos görög váza azt bizonyítja, hogy a 19. század rajongott az antikvitásokért. E győjtési szenvedély számtalan másolatot, hamisítványt és több tárgy töredékéből összeállított, "hűen restaurált" vázát hozott létre.
A Kr. e. 7. században a fekete alakos technika (fekete figurák világos alapon) megszületésével a korinthoszi kerámiafestők a Keletről kölcsönzött formák és motívumok kedvéért felhagytak a hagyományos geometrikus díszítéssel. Mindenféle fantasztikus lényeket és létező állatokat vonultattak fel a vázákon a keleti textilek ihlette motívumokkal együtt.
A Kr. e. 6. század végétől az athéni kerámiagyártás kiszorította a korinthoszi műhelyek készítményeit a piacról. Az athéni műhelyek kiváló minőségű agyagból dolgoztak, s mestereik kifejlesztették a vörös alakos technikát (fekete alapon vörös díszítménnyel). Ez a technikaváltás egybeesett egyfajta stiláris megújulással: a rövidülés érzékeltetésének felfedezésével a testtartások, mozdulatok életszerőbbé, hajlékonyabbá és sokszínűbbé váltak, a jelenetek távlatba helyezése révén pedig a kompozíciók realitásigénye is megnőtt.
Dél-Itália (melyet 'Nagy Görögország˙-nak neveztek) és Szicília a görög kultúrájú telepesek kedvenc lakóhelyévé vált. A fazekasok és vázafestők helyi mőhelyeket hoztak létre (apuliai, lucaniai, campaniai vagy szicíliai), amelyek stílusa eleinte nagyon hasonlított az attikai modellekhez, azonban később alkalmazkodtak a helyi őslakos megrendelők ízléséhez.
Ezekben a régiókban és Etruriában mőködő műhelyek hamarosan elkezdtek vörös alakos vázautánzatokat gyártani, melyeket ráfestéses kerámiának nevezünk. Ezek jelentős része a halotti kultuszt szolgálta.
Míg a korai festett díszítésre a geometrikus, növény- és állatmotívumok voltak a jellemzők, hamarosan központi szereplővé vált a történeteket, jeleneteket elmesélő emberi figura. Három nagy témakört mutat be kiállításunk: az istenek és emberek cselekedeteit megőrző mitológiai történeteket, a mindennapi élet eseményeit és a halotti kultusz tárgykultúráját, általuk elvezetve a kiállítás látogatóit modern európai kultúránk gyökereihez.
Az oldal tetejéreMagyarország tizenkilenc megyéjében működő múzeumi szervezetek közös kiállítása a hazai szecesszió korát idézi. Tárlatunkban a 19-20. század fordulójának évtizedeire jellemző vidéki gyűjtemények tárgyi gazdagságát kívánjuk bemutatni. Tehát nem a kor új nézőpontú, vagy új kutatásokra építő megismertetésére törekedtünk, hanem az egyes múzeumok által őrzött kincsek sokféleségét reprezentáló, muzeológusok által összeállított tárgyegyüttest ajánlunk az érdeklődők figyelmébe.
Csontváry Kosztka Tivadar, Csók István, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor festményei, Lesznay Anna, Rippl-Rónai József, Sassy Attila grafikái, Faragó Géza remek plakátterve, Vaszary János, Zala György szőnyegterve, Róth Miksa üvegképei, valamint bútorok, kárpitok, ruhák, ékszerek, csipkék, könyvek, vázák, kancsók, tálak, díszedények, kovácsoltvas és ötvöstárgyak sokasága kerül bemutatásra.
A kiállítás megtekinthető:
március 14. - május 25. között
Az „Intim táj- utazások pillanatképei” című tárlata alkotói csehországi múzeumokban dolgoznak.
Dušan Špička a Teplicei Regionális Múzeum igazgatója, szociológus, kulturfilozófus, fotós és filmrendező. Szakmai munkájában a kulturális emlékek helyreállításával foglalkozik, melynek egy- egy képrészlete a kiállítás során megtekinthető. Alkotásai többnyire fogalmakhoz kapcsolódnak.
Pavel Popelka Uherské Brod-ban a Komensky Múzeum igazgatója, etnográfus, népdalgyűjtő, folklór rendezvények szervezője, újságíró. Kelet-Morvaország területén a népi kultúra komplex kutatásának egész sorát valósította meg, és ez a terület állandó forrást jelent publikációs tevékenysége számára, valamint a fotográfiák készítéséhez.
Nemcsak Csehországi képekkel találkozhattak a látogatók. A külföldi tanulmányútjaik során készített fotók a környező és távoli országok kultúrájába adnak betekintést, mint Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Anglia, Egyiptom, Németország, Ausztria és Kína.
Ziffer Sándor festőművész 1880-ban született Egerben. A tárlat megvalósításával hiánypótló eseményre került sor a magyar művészeti életben, mert ilyen átfogó, az életművet a kezdetektől az utolsó évtizedekig bemutató gyűjteményes kiállítást műveiből Magyarországon még nem rendeztek. Kiemelve festőtársai közül, az egyéni életmű korszakaira, érzékeny változásaira, valamint a felfokozott színek és a nagybányai táj mélységes szeretetére hívta fel a kiállítás a figyelmet.
Ziffer Sándor egyéniségét gyermekkorának tragédiái, testét megnyomorító betegségei formálták: zárkózott, környezetével szemben bizalmatlan, gyanakvó, nehezen megközelíthető, olykor cinikus emberré vált. Festészetét azonban egy jól körülhatárolható, a magyar művészet szempontjából kiemelkedő generációhoz sorolhatjuk; a modern magyar művészetet megalapozó Nagybányai festőiskola kiemelkedő egyénisége lett. A neós mozgalom kezdetén, 1906-ban, Czóbel Béla (1883-1976) invitálására látogatott először a kolóniára, s pár évet leszámítva, amíg Párizsban és Németországban tartózkodott, egész élete végéig, 1962-ig ott maradt. Tanulmányait a dekorativitásra építő budapesti Iparművészeti Iskolában kezdte, majd 1900-tól a müncheni akadémián tanult. 1902-ben átiratkozott a nagybányai festőtelepet megalapító Hollósy Simon (1857-1918) müncheni szabadiskolájába, de a sors érdekessége, hogy ekkor Hollósy már nem dolgozott Nagybányán, hanem tanítványaival Fonyódon, Vajdahunyadon majd Técsőn töltötte a nyarat.
A század eleji Párizs, az ott forrongó művészeti élet (posztimpresszionizmus, fauveizmus), valamint a pár évvel később megismert német expresszionizmus meghatározó élmény volt Ziffer művészete formálódásában, mely hatás 1918-as végleges hazatelepedése után is mértékadó maradt festészetében. Képalkotását mindvégig az érzelmi és a racionális elemek (vad színek, erőteljes ecsetkezelés, de szerkesztett képkivágás), a látvány valódiságának és átírásának küzdelme határozta meg.
A két világháború között Ziffer Sándor képviselte legkövetkezetesebben az avantgarde hagyományokat Nagybányán. Sírig tartó szerelem kötötte a gyönyörű környezetben elterülő bányavároskához. Soha ki nem fogyó érdeklődéssel festette meg újra és újra az őszi színekben lobogó Morgót, a Kereszthegyet, a bájos polgári Ligetet, a virágzó gesztenyefák díszébe öltözött Virághegyet, a kanyargó Zazart vagy a város girbe-gurba utcáit szegélyező ódon épületeket: a pénzverdét, a régi malmot, a templomokat, az István-tornyot. Vagy, ha éppen nem volt kedve távolabb menni, saját kertjében állt a festőállvány elé, és hol innen, hol onnan varázsolta a felfeszített vászonra a nyári kert buja vegetációját, kiválóan bizonyítva a posztimpresszionista festők azon alaptételét, miszerint a természeti látvány csak apropó a kép megszületésére. És mivel Ziffer egy kicsit mindig másképp jelenítette meg Nagybánya és környéke kies vagy éppen drámai tájrészleteit, nem unjuk mi sem a sokadik Malomárkot, Morgót, Zazar-partot. A választott művészi megközelítés, stílus ugyanis megannyiszor új tartalmat ad a mindig magas esztétikai minőséget képviselő alkotásoknak.
Hazai művészetünk XX. századi alakulására odafigyelő jelentős összefoglaló kiállítások, mélyreható tanulmányok, valamint a felfutó műkereskedelemben felbukkanó művek oly mértékben mutattak rá az elmúlt évtizedben a századelő magyar művészetére, hogy lehetőségünk nyílt egy-egy festői életmű újraértelmezésére. Ziffer Sándor festészetét is új szemmel látjuk, s az egri kiállítás katalógusának előszavában – Mecseki Eszter elemzésével – igyekeztünk életművének jelentőségét kihangsúlyozni. Gazdag festői hagyatékának értékeit kívánjuk összegezni a Magyar Nemzeti Galéria mellett magángyűjtők, bankok (MKB Bank, Magyar Nemzeti Bank), jeles aukciósházak (Kieselbach Galéria, Virág Judit Galéria, MissionArt Galéria, Kovács Gábor/KOGART Galéria, Ernst Galéria, HAAS Gyűjtemény) gyűjteményiből kölcsönkért alkotásainak bemutatásával. E kiállítás, mely 57 művet, nagyrészt olajfestményeket tár a látogatók elé azonban nem születhetett volna meg az MKB Bank szellemi és anyagi támogatása nélkül. A Duna Tv közreműködő segítségével pedig két film vetítésével tágabb képet tudunk adni a Nagybányai művésztelepről, illetve a műgyűjtés szépségeiről.
H. Szilasi Ágota
művészettörténész - a kiállítás kurátora
A kiállítás Péterváry István egri fegyvergyűjtő anyagát mutatta be az egri vár felújított Dobó-bástyájában. A hazai viszonylatban jelentős magángyujtemény közel hatvan országból több mint hatszáz tárgyat vonultat fel. Amint a kiállítás címe is jelzi, a gyűjtő igyekezett a világ fegyvereirol minél teljesebb képet nyújtani, a gyűjtemény anyagában gyakorlatilag mind az öt lakott kontinens képviselve volt. A tárlat nemcsak térben, hanem időben is áttekintést adott, keresztmetszet az elmúlt ezer év során a világban készített és használt fegyverekről.
Miután a gyűjtemény anyaga a földrajzi, származási hely szerint van fölosztva, a gyűjtő szándékához igazodva a kiállítás szerkezetében nem a kronológiai sorrend, hanem az előbbi rendező elv a meghatározó. A civilizációk, földrajzi egységek, országok csoportosításánál, sorrendjénél a kiállítótér adta lehetőségek szerint igyekeztünk utalni a történelmi és kulturális kapcsolatokra. Az alsó szinten az Európán kívüli földrészek: Ausztrália, Amerika, Afrika és Ázsia fegyverei, a felső szinten pedig európai fegyverek voltak láthatók. A két nagy egységen belül kisebb földrajzi egységekre, illetve országokra bontottuk az anyagot.
A rendezés koncepciójának másik vezérfonala a tárgyak „megszólaltatása”. A legtöbb fegyver, fegyvertípus funkcióját illetően a látogatóknak általában nincsenek pontos fogalmaik, ismereteik. A kiállított tárgyak értelmezését elősegítendo különbözo installációs technikák, illusztrációs anyagok segítségével bemutattuk használatukat, illetve használójukat, az adott helyre és korra jellemző harcos vagy katona típusát. A haditechnikai és gyártástechnológiai a haditechnika fejlődésében mérföldkőnek számító, korszakjelzo vagy az illeto civilizációra jellemzo tárgyaknál tértünk ki bovebben. A kiállítás olyan felbecsülhetetlen értéku tárgyakkal is büszkélkedett, mint Knézic Károly honvéd tábornok emlékszablyája, mely először volt látható hosszabb időszakra tervezett tárlaton.