AKTUÁLIS
TÖRTÉNELMI MACITALÁLKOZÓ - 2012. február 2-26. 2012. FEBRUÁR - MAI-MASZK-MÁNIA DARGAY LAJOS - TÁVOLSÁGOK C. KIÁLLÍTÁSA - 2011. október 10. - 2012. február 12. TÁVOLSÁGOK - KÖZELÍTÉSEK ELŐADÁSSOROZAT - 2011. november 30 - 2012. február 22. ÉGI MEGSEGÍTÉSÉRT FOGADALOMBÓL - 2011. december 15 - 2012. március 4.TÖRTÉNELMI MACITALÁLKOZÓ
2012. február 2-26.
Kedves Mackóbarátok!
Különleges programra hívjuk Önöket, gyermekeiket, unokáikat!
2012. február 2-től 26-ig a Dobó István Vármúzeum vendégül látja a Rákóczifalvi Macimúzeum öreg medvéit. A szokatlan kiállításhoz kapcsolódóan számos izgalmas programra invitáljuk Önöket!
KIÁLLÍTÁS
Február 2-5-ig mindenki megmutathatja a múzeum látogatóinak mackóját, ha behozza és néhány napra nyilvántartásba veteti kedvencét.
Minden mackó a múzeumi műtárgyak izgalmas életét élheti. Ha szeretnék megmutatni a világnak kedves játékukat, kérjük, hozzák el Őt (Őket) 2012. január 31-én vagy február 1-jén 10.00-17.00 óráig a Dobó-bástya Konferencia Termébe. Ott egy muzeológus segítségével megtörténik a múzeumi nyilvántartásba vétel. A maci ugyanitt kerül kiállításra 2012. február 2-12-ig a Rákóczifalvi Macimúzeum műtárgyaival együtt. A kis kedvencet február 13-án 10-17.00 óráig visszakaphatják. (Lesz mit mesélni…)
Aki szeretné, a kiállítás végéig, február 26-ig a várban hagyhatja mackóját.
HÉTVÉGI CSALÁDI PROGRAMOK
Február 4-én, 5-én, valamint február 18-án és 19-én 10.00-11.30-ig valamint 14.00-15.30-ig családi maciprogramokkal várunk minden kedves mackóbarátot, mackógyűjtőt. Lesz diafilmvetítés, kvízjáték, kézműves foglalkozás és játék, játék, játék!!
Ezekre a programokra nem kell előzetesen bejelentkezni!
MÚZEUMPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁSOK
A legkisebbeknek múzeumpedagógiai foglalkozásokat ajánlunk! Kérjük az óvónéniket és a tanító néniket, hogy keressenek bennünket, ha csoportjukat, osztályukat szeretnék elhozni a foglalkozásra!
A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10.00-16.00 óráig a Dobó-bástya Konferencia termében.
RÉSZVÉTELI DÍJAK:
Belépőjegy a kiállításra: felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt 200Ft/fő
A múzeumpedagógiai foglalkozások részvételi díja: 200 Ft/fő
Családi programok részvételi díja felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt: 200 Ft/fő
Információ:
Dobó István Vármúzeum
36/312-744 /115-ös vagy 114-es mellék
mobil: 30/942-67-54 vagy 30/522-61-72
e-mail: muzeumpedagogia@egrivar.hu
Az oldal tetejére
2012. FEBRUÁR - MAI-MASZK-MÁNIA
Az oldal tetejére
DARGAY LAJOS - TÁVOLSÁGOK C. KIÁLLÍTÁSA
Eger, Dobó István Vármúzeum Dobó-bástya
2011. október 10. - 2012. február 12.
A kiállítást megnyitotta Dr. Beke László művészettörténész, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója
Dargay Lajos művészete a magyar konstruktívizmus kinetikus ágának – Moholy-Nagy László (Fény-tér modulátora) – Kepes György – Nicolas Schöffer – egyik kiemelkedő kortárs leágazása. Az említett alkotók mellett Naum Gabo, Nicolas Pevsner, Rodcsenko, Malevics, Kassák Lajos művészetét állította Dargay példaként maga elé. A mozgás és a fény művészetteremtő képességét központi tényezőül választva vallja, hogy a kinetikus, kibernetikus művészet a konstruktivizmus szülötte. Művei puritán, tiszta, gondolati konstrukciók, a technika esztétikai megjelenítői. A részigazságok helyett az interdiszciplinaritás, a tudomány, a technika és a művészet metszéspontjába való behelyezkedés révén a lényegi összefüggések feltárásának lenyomatai, modelljei. Szobrai, reliefjei, rajzai, térgrafikái magukba olvasztják az olykor kozmikusig tágított teret és időt, a fényt és a mozgást. Nem csupán érzelemmel, hanem elsősorban intellektussal foghatók fel. Gondolati, ha tetszik "okos" művészet az övé.
ÉLETRAJZI ADATOK
1942-ben született Pélmonostoron
A Magyar Iparművészeti Főiskolán félbehagyott tanulmányok után 1962-67 között Schaár Erzsébet és Vilt Tibor tanítványa lett.
1967-ben Párizsba utazott.
1968-72 Egri Tanárképző Főiskolán tanult.
A hetvenes évek első felében a dél-franciaországi Les Arcs-ban és Párizsban tevékenykedett. Major Máté (Kossuth-díjas építész) ajánlásával 1970-75 között Párizsban Nicolas Schöffer (1912-1992) kinetikus (mai elnevezéssel interaktív) magyar származású világhírű francia szobrászművész tanítványa, később a mester munkatársa.
Hazatérve néhány évig az egri Dobó István Gimnáziumban és a Gárdonyi Géza Gimnáziumban tanított 1983-ig.
A magyarországi kinetikus-kibernetikus művészet megalapozója.
1978 Környezetesztétikai Szimpozion résztvevője (Salgótarján)
1978 Egerben felállították a 7 méter magas, krómacélból és üvegből készült "Kinetikus fénytorony" című alkotását (Északi lakótelep)
1983-ban Kalocsára hívták, ahol nyugdíjba vonulásáig a Schöffer Múzeum igazgatójaként dolgozott. A kinetikus művészet nagy öregje, aki mindig ott állt mögötte, őt tartotta a legjobb tanítványának. Ezért is bízta rá szülővárosának ajándékozott művei őrzését, életművének szellemi menedzselését.
Több modern művészeti szemináriumokat szervezett.
Ismeretségei révén része volt abban, hogy Eger városa jelentős kvalitású alkotásokból álló ajándékot kapott Kepes Györgytől (Selypi születésű – 1906-2001 – Amerikai Egyesült Államokban élő művész).
Egri kiállításai: 1982-ben a Gárdonyi Géza Színházban, 1986-ban a Megyei Művelődési Központban, 1990-ben a Megyei Könyvtárban nyílt önálló kiállítása.
1991 Pollock-Kasner Foundation (New York) ösztöndíjasa
2001 Pollock-Kasner Foundation (New York) ösztöndíjasa
További adatok: http://dargaylajos.uw.hu/index.html
Az egri "Kinetikus fénytornya", mely a kiállítás meghívóján és plakátján látható, saját korában különleges köztéri műalkotásnak számított. Az életmű legjelentősebb alkotása volt, amíg 21 éves korában elhanyagoltsága miatt le nem bontották. Olyan kibernetikus rendszer volt a talapzatába beépítve, mely az üvegtoronyban elhelyezett színes égőket modulálta a körülötte keletkező hanghatások, halkabb vagy hangosabb zajok érzékelésével. A kibernetikus rendszerből kimenő jelek változó erejű fényszínek pompájába öltöztették az építményt. E rendszer, mint egy élő organizmus érzékelte környezete hanghatásait, s váltotta át vizuális (fény-szín) értékké. Olyan volt, mint ha lelke lett volna. Célja volt, hogy mű és a környezetében élő közösség között harmonikus együttélés jöjjön létre. "Egy vers felolvasására, vagy egy suttogó hangra, békés, nyugodt mozgással és barátságos, meleg színekkel reagált a szobor. Egy autó hatására a színek elhidegültek, a mozgás felgyorsult és szinte tiltakozott a szobor. Az általános ún. ’vegyes’ városi zajra egy előző kettőt egyesítő hatásrendszert kapunk." (Mátyássy Gábor)
IDÉZETEK DARGAY LAJOS MŰVÉSZETÉRŐL SZÓLÓ ÍRÁSOKBÓL
"Dargay Lajos a hazai kinetikus-kibernetikus művészet egyik legjelentősebb alkotója. Művészetében a fény és a mozgás, a fény és a tér, fény-mozgás és hang, valamint a mozgás-fény-tér közötti összefüggéseket kutatja.
Szigorú szerkezetű, tudományos alapokon nyugvó, racionális szerkezeteket alkot. Művei matematikai számításokon és asztrofizikai kutatásokon alapuló ismeretek felhasználásával készült reliefek, kibernetikus szobrok, és a fény mozgásával meghatározott, síkba vetített térelemző rajzok.
Tiszta formavilágú, artisztikus fénymobiljaiban a fénnyel modulált szobortér színélményt gerjeszt a fényvisszaverődés és fényszóródás, a fények és az árnyak váltakozása, a sötétebb-világosabb tónusok, a szobrok nagyobb és kisebb egységekre bomló tereinek fényváltozása révén. A hangok a vizuális élmény és mozgás, változás plasztikusabbá tételét szolgálják, a tér- és fényélményt teszi kézzelfoghatóbbá.
Reliefjein kozmikus térhelyzeteket rekonstruál. Rajzai konkrét vizuális és esztétikai élményt nyújtó fény-képletek.
Dargay művészete senkiéhez sem hasonlítható, egyedülálló Magyarországon." (N. Mészáros Júlia művészettörténész, 1998)
"A valóságban nem létező vonal a redukció végső célja Dagray művészetében, a nézőben érzelmi visszhangot verő hatása olyan, mint a fogalmaké, amelyekkel létünk igazságait követjük… Ha Magyarországon a konstruktivizmus nem izmusként, hanem művészi magatartásként, egyáltalán emberi tartásként valahol szóba kerül, mindig ő az egyik példa." (Sík Csaba, kritikus, művészeti író, 1992)
"… vajon Dargay korunk éktelen káoszából menekül a megszerkesztett rend illúziójába? Valamiféle jövőbeli kibernetikus világ jelzései-e művei? Lehet. Tény azonban, hogy az önmagában megoldott, plasztikai/vizuális élményeket ébresztő alkotások, amelyekben találkozik a ráció és a poézis." (Németh Lajos, művészettörténész, 1989)
A kiállításhoz előadások is kapcsolódnak.
2007 A Dobó István Vármúzeum NKA támogatással megvásárolta Spatium et speculum, 2007 című szobrát.
 |
 |
 |
Dargay Lajos "Távolságok" című kiállítása a Dobó-bástyában
írta: Kovács Balázs
"A művész fogalmakra redukál, vagy fogalmakat alkot és formát teremt hozzá." – Ez a mondat fogadott a kiállítás bejáratánál, és bizony megtette a hatását, már alkotásainak megtekintését is megelőzve. Dargay Lajos ars poeticájából kiemelhető a teljes konstruktivista-szuprematista-kinetikus művészeti irányvonal lényege: redukálás.
S hogy a redukálásnak mért is van fontos szerepe a művészettörténetben? Mindazon anyagi és szellemi javak újragondolását jelenti, amelyet eddig civilizációnk teremtett, hiszen azt már a nagy szimbolisták is érezték, még a XIX. század végén, hogy valami nagyon nincs rendben a glóbuszon. Azaz a világ az addig ismerttől gyökeresen megváltozott, s az új körülményekhez, a lehető legemberibb, legpraktikusabb módon talán a konstruktivizmus, a szuprematizmus és a Bauhaus próbált alkalmazkodni. Amikor Malevics bemutatta Szovjet-Oroszországban a "Fehér négyzet fehér alapon" című művét, véleményem szerint új időszámítás vette kezdetét a művészettörténetben. A későbbi korok neoavantgárdja, a kinetikus művészet létének a jogosultsága ezt bizonyítja. Ahogy Beke László művészettörténész is a megnyitó beszédében utalást tett rá, a XX. századi technológiák őrült ütemben való fejlődését követnie kellett valahogy a kortárs művészetnek is. Sokszor sikerült meg is előznie talán korát, pl. ha a liége-i kinetikus toronyra gondolunk.
Itt jön számításba (szó szerint) a kinetikus művészet, a geometria, a tervezés, a több dimenzióban való gondolkodás. Korunk embere ugyanis nem elégszik meg egy festői tájképpel, a művészetnek életszagúnak kell lennie. Marinetti 1909-es futurista kiáltványától kezdve a művészet egyben már elválaszthatatlan az ideológiáktól, és aktív társadalomformáló jelenséggé válik. Innentől kezdve mindig azok jártak elől, akik megértették: annak a fajta fogalomalkotásnak az eredménye amelyről Dargay Lajos is üzen, velünk kell, hogy éljen. A kinetikus művészet a maga nemében egyfajta apró technikai csoda is. Nem csak elgondolkodtató, hanem látványos, dinamikus és lehetőségei végtelenek. Dargay alkotásai hűen megtartják emellett a "klasszikus" avantgárd hagyományait is, a De Stijl csoport puritánságától kezdve a ’60-as évek Op Art-jának dimenziós játékáig. A festményei sem egyszerű festmények, inkább úgy jellemezném, hogy még a keretük és borításuk is szervesen része az alkotásoknak, egyfajta geometrikus montázs irányba mutat az összes kiállított kép.
Beke László művészettörténész, még Kassákot is szóba hozta az eseményen, habár ha összemérjük a két művész felfogását, véleményem szerint szembetűnő különbségeket találunk egy Dargay mű és egy Kassák képarchitektúra között. A híres aktivista esztéta-költő ugyanis valamikor a bécsi emigráció idején így magyarázta a művészet célját: "Rombolnunk kell, hogy építhessünk, építenünk kell, hogy győzhessünk". Itt azonban szó sincs rombolásról: Dargay Lajos műveiről lesül, hogy építeni, építeni és építeni akar. Nem foglalkozik a rombolással, hiszen azt már bőven megtették előtte rengetegen. A szimmetrikus, tükrözéses technikával is úgy játszik képein, mintha az a legtermészetesebb dolog lenne a mindennapjainkban.
Összességében nagy művészeti értékkel bír, és sok elgondolkodtató üzenetet hordoz Dargay most kiállított anyaga. Nekem, mint a kispolgári sörkultúra egy szórakozott dadadaistájának, kötelező program, és bátran ajánlhatom minden modernizmust kedvelőnek. Csak egy valamit hiányoltam: a Csebokszári lakótelep kinetikus tornyából legalább egy régi égősort még kiállíthattak volna.
Távolságok – közelítések
előadássorozat Dargay Lajos Távolságok című kiállításának értelmezéséhez
Helyszín: Dobó István Vármúzeum Dobó bástya konferencia terme
2011. november 30. 16.30
Wehner Tibor művészettörténész
TÉRPROBLÉMÁK A KÖZTÉRI SZOBRÁSZATBAN
Az előadás a monumentális, köztéri szobrászat térproblémáival, a monumentumok architektonikus, természeti közegbe való illesztésének kérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel az emberi figurára (hátesztétika). A figura-szobrászat és az elvont plasztika térszemléletének éles különbségeit a magyar köztéri szobrászat néhány jellegzetes példájával, vetített képek alapján elemezi.
2011. december 7. 16.30
Dargay Lajos képzőművész
A TÉR ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI ÁBRÁZOLÁSA
Az előadás a tér képzőművészeti értelmezésével foglalkozik. Az építészeti téralakítás, a szobrászati tér és a festészet "térilluzióját " hasonlítja össze, egyben behatárolja a képzőművészet három diszciplinájának alapvető tulajdonságait és utat enged a művek tudatos értelmezéséhez. Rámutat, hogy a reflexió és konnotáció – mint a műértelmezés alapvető lehetőségei – az ész tudatos kontrollja alatt, az alkotói és befogadói emocionalitás fölött áll.
2012. február 1. 16.30
IDŐ A ZENÉN KERESZTÜL, A ZENE AZ IDŐN KERESZTÜL
Az időnek - mint sokféle szempontból megközelíthető faktornak - a zenében való megjelenésére, a zenetörténet évszázadaiban való folyamatosan változó szerepére-megjelenésére keres megközelítéseket-értelmezéseket az előadás. E szempontból vizsgálja napjaink zenéjét is, a zene társművészetekkel való viszonyára kivetítve.
2012. február 8. 16.30
Horváth Balázs zeneszerző
A TÉRBELISÉG SZEREPE A ZENEI KOMPOZÍCIÓBAN
Az európai zene történetében időnként felbukkan a kompozíció térbeli megjelenésének speciális működése. E zenei paraméter azonban csak az 1950 utáni zeneszerzők munkáiban kezdett kiemelt helyre kerülni. Az előadás során a fontosabb, különlegesebb és elsősorban precízebb térhasználat példáit fogjuk bemutatni többek között P. Boulez, K. Stockhausen, I. Xenakis, Kurtág Gy. műveiből.
2012. február 15. 16.30
Schilling Árpád rendező
LIVE LONG ACTION - ÉLETHOS(S)Z SZÍNHÁZ
Az előadás azt az előadó-művészeti habitust mutatja be, amelynek lényegi eleme az alkotó folyamatos reflexiója mind önmagára, mind a közvetlen és társadalmi környezetére. Olyan felvilágosult polgári attitűd ez, amely az alkotásra nem mint az élet folyamának egyes kivételezett pillanataira tekint, hanem magát az életet tartja alkotási folyamatnak. Ugyanakkor mindez nem egyszerűsíthető le az életművészet romantikus trivialitására. Egy gazdag módszertanra építő társadalmi szerepvállalásról beszél, amely esztétikai keretek segítségével teszi elviselhetővé a feltartóztathatatlan entrópiát.
2012. február 22. 16.30
Beke László művészettörténész
MŰVÉSZET-OKTATÁS
érdeklődni: 30/22-08-110 H. Szilasi Ágota
ÉGI MEGSEGÍTÉSÉRT FOGADALOMBÓL
Öltöztetős Máriácskák, szakrális textilek a Palócföldön
Dobó István Vármúzeum, Eger
Anno Domini 2011 Karácsony hava (december) 15 - 2012 Böjtmás hava (március) 4.
2011. december 15-én délután félnégy órakor, az adventi várakozás idején nyílik a palócföldi öltöztetős szobrokat és szakrális textileket bemutató tárlat az egri Dobó István Vármúzeumban.
Ebben a sajátos arculatú kiállításban olyan sokrétű szellemi-lelki-kulturális koncentrátum megjelenéseit láthatjuk, melyek esetében Ég és föld, ember és természet, egyén és közösség, inspiráltság és alkotás, emberi szükség és kultusz válik érzékelhetővé. Emberi szükség ma is van, kultusz az Ég felé ma is megoldást nyújthat. Eleink ránk hagyományozott gyakorlata szerint a szükségből fakadó fogadalom: szobor- és ruhakészítés, megkoronázás, a bajt megjelenítő tárgyak fölajánlása és a felszabadító égi gondviselés, megsegítés tapasztalata összeolvadva jelenik meg az öltöztetett vallásos szobrokban, képekben.
Gondozásuk az imádság sajátos formájává vált. Volt, aki egész hajkoronáját is Máriácskának ajánlotta, és a Boldogasszony iránti tisztelet-szeretet, bensőséges bizalom sokféle formában tárgyiasult. Főként ruhákban, de rózsafüzérben, ékszerben, gyertyában, szobrocskában, sőt köszöntésben, fohászban, érintésben, csókban is. Végső soron nem is ábrázolásokról beszélhetünk, hanem paraszti elődeinknek létforrás jelentőségű meghatározóiról, alanyairól. E „tárgyak” elválaszthatatlanok az „ábrázolt” szenttől, és csodás interaktív szerepet töltöttek be a közösség életében. Tárgy és lélek olyan szétválaszthatatlan együttesét alkották, melynek következtében az ábrázolásban magát a szentet érzékelték. Az ábrázolt szent életvezető tanácsokat nyújtott: kezdjen a gazda házépítésbe, mert áldás lesz rajta, politikai üldöztetés ellenére se emigráljon, mert gondviselésben részesül, bízzon és gyermekáldást kap, kigyógyul szerelmi bánatából és jó férje lesz, ne tekintsék vidékies, avult kultusztárgynak, mert lesújt a villámcsapás.
A palócok „Máriácskája” a paraszti érzékelésre is meghatározó jelentőségű volt. E képek és szobrok azt a tradicionális emberi mentalitást képviselik, amelyben az ábrázolás nem idegenedett el az ábrázolttól, amelyben a kimondott szó egykori erejéhez hasonlóan a „tárgy”-alkotás teremtő erejű cselekedetnek számított, amelyben nem a szobor fizikai jellemzői, nem a materiális érzékelés az elsődleges, hanem éppen fordítva, az érzékelés „tárgya” vagy célja határozza meg, mit/kit is láttak. Polgári szemmel lehet akár csúnya is némelyik alkotás, paraszti látásmóddal azonban csak gyönyörű lehet, hisz az maga a „Máriácska”, a Szűz Mária.
Így jött létre szakrális kontaktus látható és láthatatlan között, hogy az élet élhető legyen, egyensúlyban legyen, oltalom alatt álljon, és átöröklődjön nemzedékről nemzedékre. De e kultusz nemcsak múlt, hanem nemesítő jelen is, amint több helyen ma is készülnek ruhák a Szent Szűz számára, és az írásbeliség mindennapossá válásával a korábbi fohászok, fogadalmi tárgyak cédulákon rögzült kérésekké és hálajelekké válnak.
E szakrális palóc tárlaton a népi kultúra jellegzetes régi alkotásai lesznek láthatók, melyek megtalálhatók voltak kegyhelyeken, templomokban, kápolnákban, sőt magánházakban is. Az egyház 19. századi szemléletváltozásával, a parasztság polgárosodásával és a franciaországi lourdes-i jelenések hatására e régi, zömmel paraszti mesterek faragta alkotások helyét a széria jellegű Mária-szobrok foglalták el. A ruhás Máriácskák a bejárat mellé, a „koldusok oltárára” vagy a határbeli kápolnákba kerültek. A 20. századi szemléletváltás azután e szobrok többségét végképp pusztulásra ítélte.
A kiállításban az Ég szülte földet… mentalitás fizikaivá vált létezőivel találkozhatunk. Egyes ábrázolások, mint Boldogasszony inkarnációi jöttek létre, amin/akin emberi ízlés szerinti változtatás nem eszközölhető. Szűz Mária látomásos irányítása szabta meg nemcsak a szobor alakját, formáját, de többfelé ruházatát is. Az ilyen Máriácskák ugyanakkor leképezték magát az alkotó, környező települési közösséget is. Olyanok ezek a szobrok, mint amilyennek Máriát, a legszemélyesebb égi segítőt falusi elődeink látták. Ezek az alkotások nem művészetet tükröznek – noha népművészeti értékük kétségtelen –, hanem az Ég áttörését, megjelenését a hitben élő közösség számára. Nem relatív, társadalmi rétegjelenséget, hanem a mai ember számára is megszólító, inspiráló valóságot. Föléleszthetik érzékelő képességünknek, érzékenységünknek azt a minőségét, amely a Boldogasszonyt e szobraiban szépségesnek, szentségesnek, nagyhatalmúnak láttatja.
Ezek a szobrok a szent és a hívő nép folyamatos interakciójának, szakrális kommunikációjának helyi dokumentumai. Az év ritmusának megfelelően a liturgikus színeknek megfelelő ruhákba öltöztették; azokba a ruhákba, amelyek valamely drámai szükséghelyzet megoldásáért vagy megoldódása utáni hálajelként készültek. Egy-egy ilyen ábrázolás az évi ünnepek szerint kapott hangsúlyt, mint az öltöztetős betlehem, Szent Anna, a szeplőtelenül fogantatott Mária vagy a fájdalmas Anya szobra.
Az ábrázolásokban az emberi élet fordulóinak mennyeivé magasztosulása is megfigyelhető. Többfelé megalkották az újszülött pólyás Mária ábrázolását, a Boldogasszony menyegzőjének öltöztetős szobrait, és Mária koporsóbeli alakját is a paraszti áhítatnak megfelelő díszítéssel, virágozással.
E megtestesült imádságként is szemlélhető archaikus népi ábrázolások jelentősége-értéke a néhány évtizede európai visszhangot keltett archaikus népi imádságokéhoz mérhető.
Lengyel Ágnes, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója
Limbacher Gábor, Veszprém megyei múzeumigazgató
 |
 |